önmagad

csillan a fény a sorbanállok tar fején

ma megint elmaradt az üres leves íze
de az őrök csizmája makulátlan
(mint a kifordított zsigerekből előbúvó vesék)

a sárban caplatni is jó
ha elég meleg az idő

bár kapaszkodsz az ásónyélbe
attól még nem leszel
másabb
a rongyos tömeg így is befogad
nem enged magadra

és mikor a rothadó szalmabűzbe roskadsz
a lázas szemekben
sehol sem találod önmagad.