Érintések

kavicsok és egyebek
nem megfejthető
a semmi közepe


lejtmenetben
sűrűsödik minden


életrevaló álmom
belefeszűl a létbe
kiváltságos öröm
létezni veled


minden kárhozatom
lepergő félelem


foggal-körömmel
-rendületlenűl-
újjászületek

Korsóm üres tarisznyám lapos

Elhallgattak.
Szemükben kétséges révület.
Pedig csak egy könycsepp
keveredett örökre
az univerzum fényével.

algoritmus (1)

a szavak
porig csordulnak.

markunkból leperegve
félelmetes
arcpír-alakzatba
révednek.

zimankós reményeim
alabástrom tested
ígéretére ácsingózik.

mint torzítatlan szemtükrök
révedten-fenségesek a gödröcskék
arcaidon.

sorban egymásból
következnek
vágy-alapú sejtéseim.

primőr gondjaim sekélyében
hátramenetbe
szűkül a tér.

Piafot kell hallgatnom
apróra ázottan is
kedélyesen.

csörög a kis veréb
a lemezen...
valaki újraírhatná
-ott bent-
a zenéimet.

a kétes kényszerűség
már gyakorta
hazatoloncol.

a tudatos véletlen maszatos perifériáin
ácsorgok.

falfirkák képleteiben
a vesztes bölcsek
minden igényt
kielégítenek.

Most vagy is meg nem is,
mint arcélbe sebesített hétköznap,
csendre szűkűlő perc-terc.
Eredendően csak
kiszámolós játékbábu,
rongyzajos kattogás és
lehetőség voltál.
Mindig valaki más.
Talán ezért viaskodsz
önmagad árnyékában,
tapogatod körbe
ismerősen is idegen
lehetőségeidet.