kicsisara blogja

Az élet és amit ad nekem, nekünk.. A könnyes napok helyett az aggodalom az úr nálam..
Tudom, nem kellene hiszen belőlem van, az én teremtményem, a különlegessége tőlem ered.
Ami benne van különleges..

Tegnapelőtt este miután megírtam a blogom, elgondolkodtam azon, hogy milyen érzés lehet, utálni, lenézni azt aki nem én vagyok..Lenézni? Ugyan már, miért néznem le, ki vagyok én, hogy ítélkezek.. na nem álszenteskedem, ítélni ítélek, de lenézni nem nézek le senkit sem.
Sokszor megkaptam na cigány  :) 
Az én koromba ez már, olyan mintha a nevemen szólítanának.. de most komolyan, tény a hangsúly gyilkol a szavakkal együtt..
Egy kalap alá venni mindenkit? Nem lehetetlen, de minek? És miért? 
Engem nem a magyarság vert, hanem egy- két hülye ekte magyar 100% magyar ember.. akkor most mondjam, hogy az mindenki volt? 
Na ugye... az más kérdés, hogy a társadalom még a 21.században sem képes átlépni a rasszizmuson, vagyis a saját butaságán.. de visszatérek a múltba, kiemelem magam, mindentől függetlenül, hogy bár magyar állampolgár vagyok, de a kisebbséghez tartozom, nem tudtam, gyerekként miért csúfolnak, miért bántanak.. mivel, 4 évesen honnan kellett volna tudnom, hogy  ki vagyok, és a második nevem cigány a harmadik meg kuss.. és bevallom nem is foglalkoztam vele, de azt már tudtam, tuti nem jó dolog.. óvodát átlépve, az iskola padba kerültem.. na ott aztán minden voltam, de kedves soha.. osztályozás.. örültem, hogy nem buktam meg, na nem azért, mert nem volt eszem.. kitűnő tanuló lehettem volna általános suliba de mégsem lehettem osztály első.. volt egy nagyon okos kislány az osztályunkba, felmérésnél mindig ugyanabba csoportba voltunk, annyi különbséggel, hogy két sorral arrébb ültem, egyforma kérdés egyforma válasz, az övé ötös,  az enyém kettes.. és amikor szóvá tettem, kaptam egy intőt  :) majd később osztály főnökit.. :) épphogy felvettek szakmunkásba... csupa kettes, még tesiből 2 voltam  :D 
Szakmunkásba megkaptam az elsőő ötösöm  :D nem hittem el.. rá kérdeztem biztos, hogy nem kettes? 
Tanár néz, nem mosoly, csodálkozik.. mi az, hogy én megkérdőjelezem az osztályzatát.. majd pár órával később oda jön és mondja, mosolyogva, hogy igen tényleg ötös lett, bízzak abba, hogy ez nem általános suli.. bízni? Majd kiderül.. a félévi bizim kitűnő, átszerettem volna jelentkezni egy magasabbszintű suliba, az iskola intézte de nem lett megengedve... na jó a másik suli nem kért belőlem :D sulinak vége, meló mellett tamfolyamok,
 "főnököm az az isten" igazán jó volt hozzám támogatott 17éves voltam ekkor... 3 év alatt, 3 tanfolyam..ugye milyen buta vagyok.. tanulatlan  :D 
....diplomám.... nincs... a gyesek alatt tanfolyamokat végeztem... ha már ingyen volt miért ne alapon  :)
De az élethez nem értek.. az emberi butaságot sem értem..  lenézni az embereket nekem soha nem ment...
megtanulhattam volna, de tudom, hogy milyen az amikor elítélnek, lenéznek.... jah és a beszéd... a külsőm alapján, lehetnék spanyol, indiai, pakisztáni...stb.. mindig megkapom, hogy
"milyen szépen beszélem a magyarnyelvet"
Na ne tényleg?  :D ugyan már  :D 
S honnan jöttem?
Melyik országból? 
Naaaa akkkorrr kiii is a buta?  :D 
De szeretem magyarországot!
Az emberek Olyan okosak...  :) 
Amúgy tényleg itt a legjobb minden.. persze nem... na de más országot nem dicsérünk.. 
Ezzel annyit szerettem volna csak tudatni mindenkivel.... nem minden ember egyforma.. Legfeljebb a mosolynak tudunk egyformán örülni...  :)
Szép napot mindenkinek  :) 

... az élet, de miért is lenne?... 

... se a régi.. az érzéseim se igazán.. Mert jött egy fuvallat, egy kis érzelmi és értelmi segítség.. 
Mert vedd észre ha fáj valakinek valamije, szólj hozzá egyetlen egy kedves szóval és elindul egy olyan lavina, amely kirángat a mély gödör aljából, vissza az életbe..  :) 
Akár mennyire is nehéz.. :)


Lépj egyet előre, majd kettőt hátra, emeld fel a fejed, nézz mélyen a táncpartnered szemébe.. küldj egy szívből jövő mosolyt.. És indulhat a tánc.. ha magabiztos vagy de botlábú is egyben nincs ok a pánikra hiszen a partnered megtart, ha mégsem akkor együtt estek el.. szeretetben a vége úgyis nevetés lesz.
Mondanám a kor beszél belőlem na meg a tapasztalat de most inkább a szívemből a lelkemből szólók.. 
Szeress élni,  éld meg a perceket, gondolj bele abba milyen szerencsés vagy.. hiszen ha mást nem is de egy embert biztosan, hogy szeretsz, s ez már csak tényleg hab a tortán, ha az nem csak Te vagy..  :) 
Fogadd el magad úgy ahogy vagy.. a gondolataiddal, a pesszimista, vagy optimista érzéseiddel együtt és mosolyogj  :) 
Én szeretek, szeretem magam, téged, titeket.. És még másokat is..  :) 
További szép napot! 
Puszim és ölelésem  :) 

" s csendben tükrözi ami fáj "

" megérint a pillanat"  
/Skary/ 


Mikor ezeket a sorokat olvastam, eszembe jutott a megismerni vágy. De megismerni, kiismerni valakit lehetetlen..hiszen a körülmények nagyban befolyásolják mindezt..
S most megjegyzem bár Skaryé az idézet de nem róla, nem neki szólnak soraim. 
De köszönöm szépen eme varázslatos sorokat! :) 





A szem a lélek tükre..


Bele nézek a szemedbe
"s csendben tükrözi ami fáj" 
Ebben a tekintetben benne van minden.
Nézem ahogy hátat fordítva szó nélkül itt hagysz.
Elmentél. 
Várom, hogy visszafordulj, hogy 
Szólj hozzám, hogy ki mondd
De nem történt meg.
Halk sóhaj,
Könny 
Fájdalom járja át a lelkem.
Kiáltanék állj meg
Ordítanám az érzelmem 
De nem jön ki a hang a torkomon.
Fojtogat a bánat.
Fojtogat a magány a hiányod miatt.
De talán egyszer végre rám süt a nap, 
Melynek ereje átmelegít 
S jöhet majd tomboló szél vihar, 
Nem enged el,
Nem ereszt
szorasan megtart 
S suttogó hangon mondja többet nem engedlek, s nem hagyom, hogy fájjon neked.
" s megérint a pillanat" 
Ebbe kapaszkodom, hogy ne sodorjon magával a múlt árnya. 
Hogyha a szemedbe nézek majd, 
Csak azt lássam, hogy helyesen döntöttem amikor elengedtelek...