kicsisara blogja

Teswér - feledem című dalból idézek... 

Nincsen bennem szánalom.

Aki vagyok átadom.

Én is sokszor vétkeztem.

De mindent lát a jó Isten 

Testvér töltsél még egyet aztán tovább mesélek."

Emelem poharam elmondok egy imát, s szánalmas gondolataimat a magányról most elnyomom magamban. 

Kérdés meddig. 

Tehát az álarc lehullott. Voltál már úgy kedves olvasó, hogy elgondolkodtál már azon miért fáj az élet? 

Hogy miért kelsz fel mindennap s csinálod azokat a dolgokat amiket kell.. De tulajdonképpen értelmét sem látod.. De felkelsz s mint egy robot teszed amit tenned kell. 

Aztán egyszer csak eszedbe jut nincs értelme. 

Keresed az értelmet az értelmetlenségben

Káosz minden.. Robot vagyok. 

Reggeli kávé, iskolába viszem a gyerkőcöt, aztán haza jövök s arra gondolok mikor kapok ajándékba egy vastag faágat egy vastag kötelel együtt.. 

Soha.. Ez kérem luxus.. Halál.. Ajmár.. Ennyire önző nem lehetek.. Nem nem ez így nem igaz.. Lehetek.. De a kötelesség az kötelesség nemdebár.. Az igazság ami oda át van.. Legyen az bárhol is.. Kerestem az igazat, kerestem az Istent, kerestem a válaszokat saját magam kérdéseimre. A miértek voltak elegen. 

Na oszt jött a halál.. Agyhalál.. Majd az ébredés.. Felismerés. 

S lettem aki lettem. 

Rá foghatnám a gyermekkora, rá foghatnám minderre, hiszen mint ember mindenre találok kifogást.. S túl sokk volt a majd.  Meg a De.. Istenem istenem is.. 

Aj már.. Nyafogás, nyafogás és sirám.. Ebből elég.. 

Tehát Emelem poharam iszom, de igyunk azokra akik nincsenek velünk, aztán azokra akik velünk vannak s akik az agyunkra mennek, na meg igyunk azokra akik olyan gázok, hogy gondolni se érdemes  rájuk.. Na hát igyunk nehogy szomjan haljunk.. 

Tehát íme egy példa arra, hogy ok és 

kifogás az van bőven. Na igen az ember.. Mennyi gyűlölet van még bennem. Aj már.. Szerelem elkerül.. Mr. Grey néha még fel fel bukkan álmaimban.. S úgy írnám, hogy hiányzik. De nem.. Kihalt ez az érzés.. Mintha minden érzés, vágy kihalt belőlem.. Ajaj.. Itt a vég :) 

Úgy érzem ez az éjszaka hosszú lesz, az álom elkerül.. Az ébredések éve lesz ez az év nekem.. Vagy már az... 

...ma nem maradt más hátra, mint túl élni az emlékezést, a hiányod...

Fáj a nem léted,

fájsz nekem.

Emlékszem azt mondtad ha egyszer nem leszel, akkor 

" helyettem is legyél boldog"

🖤🖤🖤

 S én már akkor tudtam, hogy nem mondtam igazat neked.. Ott hazudtam neked..

S ezt szerintem Te is tudtad..

Áruld el nekem, hogy csináljam?

Áruld el nekem, hogy éljem túl hiányod?

Áruld el nekem, miért fájsz még mindig?

Kedves Barátnőm! 

Mit is mondhatnék neked ezen a szép de átkozott napon! 

Szép, mert ma van a szülinapod, átkozott mert nem vagy velem, s nem láthatlak, beszélhetek veled! 

Önző vagyok, mert hiányod megölt bennem mindent. 

Emlékszem hamisan énekeltem neked a szokásos éneket, Te meg röhögve fogtad a fejed, s mondtad hagyd abba, de én nem tettem, mert ha már egyszer énekelnem kell "szenvedjen" az is akinek hallgatnia kell.. 

Az arcod előttem van, a kacagásod a fülembe cseng. Az emlékek napja ez, erősebb hiszen ma lennél 45 éves... S ma 45 darab lottó csoki tulajdonosa lennél. Bárcsak postázhattam volna.. 

Szeretlek, szeretlek, szeretlek. 

Boldog szülinapot, s remélem nem haragszol ha megkönnyezlek.

❤️❤️❤️

🖤🖤🖤

Számomra a pokolt hozta el. 

Kezdődött azzal, hogy meghalt a barátnőm. 

Innentől kezdve a fentről el indultam a lejtő felé. S mikor azt hittem nincs lejjeb kiderült, hogy de igen van.. Kemény napok, hetek, hónapok jöttek. A gyász a mélybe taszított. 

Aztán mert miért ne alapon, fel vettem az oltásokat.. Senki nem beszélt a mellékhatásokról, de miért is tették volna. A lappangó betegségek életre keltek, s tették a dolgukat. Mindegyik oltás után egy hét fekvés, nátha, köhögés, torok fájás, s mellé kaptam még cukor betegséget.. Jaj de jó.. Hurrá...

Közben a munka, hol volt hol nem volt alapon működött. El nézést működik.. 

S ahogy a mondás mondja csőstől jön a baj.. S kaptam belőle rendesen... Új ismerősök, új érzések, ja nem.. Fel erősödtek bennem a tények.. Mi a fenének barátkozom? Mi értelme van? Vegyem fel másnak a bajait? Miközben magam dolgait nem tudom irányítani. Mert próbálkozás, akarás, az van.. Én tervezek s egy két kedves ember beteszi nekem a kaput.. Légy a magad ura? Aha s azt hogy?

A sok interjúk után a sok sok ostoba kérdések után bepipultam.. A nagyon okos emberek akik agyon vannak iskolázva fel tették a legocsmányabb kérdést s ez nem más mint a következő :

- Miért szeretne dolgozni?

A válaszom :

- tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért is szeretnék itt dolgozni, s miért is szeretnék bárhol is dolgozni.. Á meg van!

Az hogy szeretnék dolgozni az túlzás.. Őszinte leszek, annyira unatkozom, hogy arra gondoltam, hogy el játszom, hogy munkát keresek, kíváncsi voltam milyen érzés itt lenni, itt ülni egy olyan okos ember előtt akitől a jövőm függene, hogy milyen érzés kerít hatalmába amikor csak ennyit tudok mondani: 

hogy ki tudjam fizetni a a számlámat, hogy ételt s minden mást meg tudjak venni magamnak s a lányomnak. Hogy tisztességes munkával keresem meg a pénzt minderre. De úgy látom, hogy ön sem dolgozik csak van s fel teszi az ostoba kérdéseid az olyan embereknek akik dolgozni szeretnének.. De itt nem számít a bizonyítványok száma.. Ugye?

Mosolyogva fel álltam, el köszönés előtt hozzá tettem, hívjon ha komolyan gondolta a munka adást.. Gondolom itt sokkot kapott ő is mert egy hang nem jött ki a torkán..

Számtalan olyan interjún voltam, s itt kibukott a keserűség, a kudarc, s az az érzés, hogy szart sem érek.. 

De higgyek.. Kiben? Másban?

Ember tervezz isten végez? 

Szerintem ehhez istennek semmi köze, hiszen nem isten dönt és ítél, nem ő vágja a pofádba, hogy szart sem érsz, nem ő mondja neked, hogy bocsi ez most nem jött össze, nem ő dönti el, hogy meg kapod a melót stb.. S nem ő sért meg.. De nem ám.. Az ember ocsmány.. Kérj és kapsz.. Aha persze... Kértem és kaptam is Visszautasítást.. És isten volt aki a visszautasítást adta? Nem.. 

Túl minden ebben az évben el szenvedett fájdalmakat... A legnagyobb sokk a barátnőm elvesztése volt. 40 éves barátság volt.. Ebben minden volt, sok baromság, fájdalom, szeretet, csoda, részegség videózás közben.. Órák hosszat ecseteltük, hogy a férfi mekkora egy állat, de mi nők se maradunk le mögöttük.. Sirtunk, nevettünk, megbeszéltük az élet minden területén szerzett tapasztalatunkat..  :) 

Aztán ennek hirtelen vége szakadt.. Nem maradt más csak az üresség.. A fájdalom a hiánya.. S éljek túl mindent nélküle.. Hogyan... Ebben az évben vegetáltam. 

A gyász nem múlik, egy éve már, hogy nincs köztünk.. Érzem a hiányát, hogy senki nem tudja pótolni, igaz nem is kell s nem is tudná. 

S bár tudom őrültség de beszélek hozzá. Megszidom :) bőgök, nevetek egy emléken. 

De erős vagyok (persze nem) de a muszáj az nagy úr. 

Az írás sem ment. A gondolataim szanaszét vannak.. Az őrület határán álltam... Tehát ez az év a poklot hozta, próbálok kievezni belőle.. Lehet ez önsajnálat, lehet, hogy ez a gyógyszer mellékhatása.. Persze csak a cukorbetegség gyógyszerét szedem.. Fájdalom csillapítókat azóta nem kell szednem.. Aj már... 

... teljes tudatában esküszöm, hogyha a hülyeség fájna én állnék a dobogó legfelső fokán... 

Magyarázat: 

annak születtem..  :)

Amúgy nem csak azért.. levelek, képek, amik arról árulkodnak, hogy vannak, voltak érzéseim, s nem felszínes, mély szeretettel, szerelemmel teli, olvasás közben éreztem, igen ez az a pillanat ami tényleg hiányzik az életemből,

Nem elégít ki a tudat, hogy csak voltak, de tenni ellene már nem teszek, nem hajt a vágy, hogy újra át éljem a koppanás erejét.

Ugye tudod, hogy ajkaim a nevedtől volt hangos, főleg ha olyant tettél ami a nem jött be játékhoz tartozott.

Szívem erősebben kalapált mikor idegileg kikészítettél. 

Ej de régen volt mikor türelmetlenül vártalak, hogy elmondjam a mi atyánkot. Hogy érezd a kezem a nyakadon, persze nem azért,  mert a pulzusodra voltam kíváncsi  :) 

Szép emlék  :) 

De voltak pillanatok, amik forró vággyal teliek voltak, amikor kéjes hangon suttogtam a neved, mikor ajkaimmal felfedeztem a tested, s annak érintésétől remegve öleltük egymást.

Igen, igen ez a vasárnap az emlékeimtől hangossak.

Amikor kicsit még rám tör a testifájdalom,  

A mozgás fájdalmat okoz, gondolatban velem vagy, ahogy ápoltál, mikor fogtad kezem, mikor szerettél.. 

Röpke pillanatok, amely tele van érzésekkel, s amik fájnak.. de az emlék már csak ilyen...

De a boldogság és fájdalom, mintha követnék egymást..  Hiszen így is van, minden boldogság után nagy vehemenciával érkezik a fájdalom is..

Zárósor: 

Amikor érzed itt a kapcsolat vége, győződj meg róla, hogy biztos nincs más lehetőség? Biztos nincs mit mondanod a másiknak? Nincs rá gyógymód,  hiszen nem véletlenül voltatok együtt...

Valamiért találkoztatok.. én nem igazán kérdeztem okosan akkor s talán most sem tenném.. De kitudja lehet neked még van rá esélyed, hogy Meg  tud mindent elkövettél amit el kellett követned ahhoz, Ne legyen benned a kétely a döntésedhez.. 

Szép vasárnapot.

E.L. - ről tud valaki valamit? 

,,, a láthatatlanságba burkolódva veszem észre, hogy lényed lenyűgöz,,,

De mint tudjuk ez mind mind lényegtelen,

hiszen mint minden elmúlik. 

Hallod a szíved dallamát?

Látod önmagad arcát mikor mosoly ül ki rá? 

A szív néha csalóka,

játszik velem, 

Fellángol majd darabokra hullik,

Majd lassan pislákol..

már már kialudni látszik 

S újra éled 

Szívem erősebben kalapál

odabújni,

szeretve lenni,

szorosan hozzád simulva érezni szíved dobbanását..

Kiáltani lenne jó egy új esélyért,

de tény ez már lejárt lemez, s  egy gyenge pillanat hevébe halkan

megsúgni: - szeretlek!

De csitt Te gyermeki szív egy szót se többet, csak találd meg a lényegben a lényeget,  a Többi de hisz tudod lényegtelen  :)