kicsisara blogja

Személyes
kicsisara•  2020. július 28. 11:12

Hah

,, a régi sebeket feltépni nem érdemes,, 


Véletlen lenne tán, hogy az ember mindig visszafelé halad.. Avagy miért nem lehet egyszerűen minden rosszat magad mögött tudni. Történt ami történt.. változtatni nem tudunk rajta.. hála istennek,  vagy atya ég... általában mi nők vagyunk azok akik, kérdezzünk, siránkozunk.. értelme nem sok/k van.. na de  :)

Tegnap szerintem bolondok napja volt.. apa jött a lánykáért..  jössz te is velünk a Balatonra? 

A válasz pedig az volt, hogy nem. 

- De miért? 

- Miért mennék? 

- Hogy ne legyél itthon egyedül, még akkor se ha szereted is a magányt..

- ugye tudod értelme nincs, szóval csitt, menjetek, érezzétek jól magatokat.. 

De kemény vagyok..  :) 

Tündéri kicsi lányom próbálkozott de tudjátok a nem az nemet jelent.

Mikor végre haza hozta a lányt, feltett egy kérdést ismét.. 

-miért nem tudsz megbocsájtani.. 

- én nem haragszom rád, de felejteni nem tudok..

És ennyi téma lezárva. 


Gondolom ez a párbeszéd ismerős mindenkinek. Talán az érzés is. És sokk volt.. sokkolta és blokkolta a sorsomat. Tudom, hogy nekünk ennyi járt.. Vége.. 

A sebek be gyógyultak.. feltépni meg mi értelme..

A régi énem ment volna.. 

De már nem vagyok az.. Új vagyok.

De barátok maradunk hiszen egy élet köt össze vele, s hála a gyermekemért, akiért megpróbálok Nem Rajongni  :D 



kicsisara•  2020. július 26. 12:20

Karma

" a karma törvénye szerint minden tettünk megfelelő következményekkel jár " 


Valóban így lenne? Bármit teszünk visszaüt ránk? 

Ám legyen.

Olyan ez mintha átkot szórnék? Arra is azt mondják, hogy visszaszáll reánk. 


Valahol van benne valami, s most jöjjön az én mesém, amiről tudjátok nem az.. 

Az egyszer volt hol nem volttal kezdődik. 

Tehát... amikor kicsisara csalódott szinte mindenkiben az érzelmek elhatalmasodtak rajta, kikapcsolt a szeretet, magába fordult, kényszerzubbonyt nem adtak reá, ámbár rá fért volna, de mint tudjuk az ő méretében nem volt. Minden szinte minden egyszerre történt, hiszen a baj csőstül jön.. jött is szegény. A család, a barátok, tönkre vágták, de a legnagyobb csalódást nem egy férfi okozta, azok jönnek, mennek, elidőznek mellette, ha úgy akarja.. Az anyai ösztön, az anyai szeretet amit ő nem kapott meg, talán ezért lett olyan amilyen, segít, szeret aztán hoppon marad, az anyagi csőd szélén állt. de fellélegezhetett.

A gonoszság nagyon is benne él,  kívánt megkapta,  aztán az élet is visszaadta neki azt amit a másiknak adni szeretett volna.. Talán karma ez, talán kölcsön kenyér visszajár.. 


De erről most ennyit. 


"Nem az a lényeg, hogy mit írsz, hanem az aki írja" 


Ez bennem marad, talán az utolsó lélegzetemig, az érzéseim nem változtak, hiszen ha baj van, gondolatban visszatérek hozzá. 

Na igen.. itt a probléma.. a visszatérés.. hiszen van más aki átvette a szerepét,  aki nem önző, nem lép le ha akadna valaki akivel letudná élni az életét, igen, szeretem őt a magam módján.. a tiszteletem hatalmas felé.


Mr.grey...... azóta nem láttam,  sőt nincs senki sem aki átvette volna a helyét. Bár jelentkezők vannak, de valahogy úgy érzem nincs itt az ideje. Tudjátok nem kell sietni. Hibázni vétek lenne, játszani kell, mert játszani jó.. 

Mivel már újra írok így gyógyulás útjára léptem.



 

kicsisara•  2020. május 5. 06:22

Lépj át...

... egy olyan világba ami könnyebb...


Amióta tudok nemet mondani azóta valahogy minden könnyebb lett.

Már nincsenek görcseim, nyugodtabb lettem. Ehhez egy családon belüli hatalmas pofon kellett. Család ami egy kapocs egy egész életen át. Amely a mennybe repít majd a poklot hozza el. 

Az anyaság szent és sérthetetlen, abba senki és semmi nem gátolhat meg, szeretni születtem erre a világra és nem gyűlölni.

Sokszor magamba nézek, többször többet látok mint amennyit kellene. 

Eddig is nyílt voltam, de most párosítom egy kicsit a keserűséggel.. 

Sok szülő felteszi magának a kérdést, hogy meddig még?! 

Ennek a gyereknek semmi sem elég?! 

Mennyi bőrt képes még lehúzni rólam ez a gyerek?!? 

Mondd istenem mit csináljak???


Persze a válasz megérkezése olyan mintha soha nem jönne meg, pedig ott van már raktáron a lelkedben, a porcikádban.. Ami lassan de biztosan ki törni látszik.. 

Mondj nemet!

Nem!!!!! 

Három betű egy szó! 

Öld ki magadból a segítő készséget. Mert megőrülsz. 

Tény ezzel le sokkolod, vita lesz, ami fájni fog, ami emészt, gyötör, de egy idő után ez is elmúlik, mint minden más. 

20 évvel ezelőtt egy óvónő megjósolta nekem, hogy ez a szeretet ami bennem van azt kifogják használni.. Így is lett. Anya segíts, kérek szépen, anya baj van.. Anya, anya, anya... 

Ilyenkor megkérdezem, hogy apátok minek van? Dísznek? 

Az őrület határán amikor a semmiből is adnom kellett volna, amikor a nincs, a nem szót használtam valami megváltozott. 

Bennük is.. Hirtelen anya rád nem lehet számítani szöveg jött, szemét lettem! 

Így igaz! 

Ha bele gondolok abba, hogy milyen naivan szerettem, s cserébe mit kaptam akkor én szégyellem magam, amiért nem hagytam önálló életet élni nekik, neki.. Persze, hogy hagytam, de mindig kihuztam a szarból.. De ma már nem teszem. 

Boldogan élek a legkisebbel, ügyelve arra, hogy a nem nemet is jelentsen ne csak üres szót.. Tett is van mögötte.. De mi a vicc? Rajta meg is látszik, már most keményebb csajszi, talán mert gyönyörű kisbarna hercegnő.. akit lassan 7 évesen több sokk érte mint téged kedves olvasom..bizony, hiszen a legtöbb ember mindent természetesnek vesz.. Mert neki az meg jár.. Alanyi jogon.. Ahogy nekem, neki de az valahogy már nem számít. 

A keserűség, a csalódás hatalmas bennem, de minden megszünik ha rá nézek, ha átöleljük egymást.. 


U. I. : 


LÉPJ ÁT EGY OLYAN VILÁGBAN AHOL A NEM SZÓ KIMONDÁSA GYÓGYÍR! 




kicsisara•  2019. december 5. 05:16

Fellobbant..

.... a parázsra tett fa, hangja megtöri a szoba csendjét,  csak a tűz hangját hallani..
meleget még nem ad, de ha adja majd átmelegít mindent... 

Emlékszem a kandalló előtti játékokra, a szerelmes szavakra, talán az érzésre is.
Olyan magányos ez a hajnal, tele vágyakozással, emlékekkel.. átélt pillanatokkal, hess innen, na de nem mennek.. no de az emlékek már csak ilyenek.. maradnak betöltik a jelent.. lassan meg szólal az ébresztő.. s akkor egy pillanatra elillan.. majd visszatalál.. újra és újra megálljt parancsol az ész.. de a szív ellenkezik.. inkább behunyom a szemem s csendben álmodom tovább..


kicsisara•  2019. november 26. 05:52

Kávé

A reggeli kávénál jobb talán nincs is számomra, egy szál cigi mellé, s el kezdődik egy újabb nap...

egy régi emlék kép villant fel,  egy látomás -szerű alak, egy tekintet egy mosoly, amit töröltem.. tévedtem..
De miért jelent meg az arca előttem..
hiszen a döntése miatt, már "árulónak" számít a szemembe... elvileg az is..  gyakorlatilag persze nem tartom annak, pedig kellene, kicsit jobban magamba néztem, rájöttem nem ő hiányzik ám, csak egy barát..
de mivel nem találtam mást aki helyettesíthetné így az agyam őt dobja ki, veszi elő, nagy lenne bennem a de miért...
De megválaszoltam magamnak a kérdésem..
valahogy így kattog, járnak a gondolataim,
cikáznak az éj sötét leple alatt,
 s a felszínen egy "barát" hiánya miatt kesereg.. Szép ez a reggel, már hiánnyal kezdődik és 
'a még mi lesz később'
 bele gondolni is szörnyűség.. 
Naa de dologra fel.. szépséges napot mindenkinek... puszim és ölelésem nektek  :) 
Sziasztok  :)