Holdsugar blogja

Mikor már nem

Lesz majd egy nap:
mikor már
nem szeretlek.
Mely napon már
nem számít
idő és tér,
mikor már nem
dobban a szív
s nem kering a vér.
Érted hullajtott
könnyeim
semmivé lesznek:
hideg föld alá
koporsóba tesznek.

(De ha létezik
síron túl is élet:
én ott is, akkor is
szeretlek majd téged.)

2010. március 23.-29.

 Haliho...

Haliho, hull a hó...
vagy hullni fog
a télen,
újév másnapján
köszöntelek téged.

Haliho, hull a hó...
de süt majd nap
tavasszal,
szárnyra kel madárraj
rügyfakasztó dallal.

Haliho, hull a hó...
de közeleg az új
nyár,
csodaszép évszak,
száz napja rád vár.

Haliho, hull a hó...
de még levélhulló
ősz jön,
ha van humor, nevetés
hiába a rút köd.

Haliho, hull a hó...
újra hull hó
télen,
barátság, szeretet
kísérje a lépted.

Dunaharaszti, 2010. január 2.

(Még Karácsonykor, a kisbabának és nekem egy kedves barátom küldte üzenetként a Hull a hó, hull a hó című dalt, és tegnap erről jutott eszembe ez a versnek nem nevezhető szösz... aztán mikor leírtam, akkor el is küldtem neki viszontüzenetként... no és mire leírtam a rosszkedvemből is jobb lett...)

A végső pillanatban

Ha eljön az utolsó
szívdobbanás,
és itt lesz a végső lehelet:
gondolatban még
kimondom nevedet.
Míg éltem:
nem feledtelek.
Elvarázsoltál
pillantásoddal csupán:
e pillanattól
veled éltem tovább.
Gondolatban
csak veled léteztem:
végsőkig életet
tevéled reméltem.

2008.

Bűn vagy barátság?

Bűn-e a barátság,
a szeretet, a ragaszkodás...?
Bűn-e ha fáj
a csalódott várakozás?
Mert ha igen, és
bűnhődésem jogos,
legalább tudom:
hiába kérem bocsánatod.
De ha valaha szerettél,
és fontos volt neked is
e lelki kapocs,
akkor kérlek:
hallgasd meg bocsánatom.
Talán feloldozol
oly ’nagy vétkem’ alól,
s szólsz még hozzám
kedvesen, nevetve,
barátságunkat
sohasem feledve...?

2009. augusztus 25.