Holdsugar blogja

Az éjjel sötét,
telihold a fény,
árnyék magaslik föléd,
szél zörget füledbe,
verseket írsz
véget nem érő
’kockásfüzetbe’,
álmod aludni
nem enged,
ablakon kinézel,
denevér repked,
szúnyog szobádban:
vért szív az állat,
aludnál...
fáradtság áthat,
gondolat,
mint telivér
vágtat,
pihenni
nem enged,
vágynád a csendet,
letennéd a nyerget,
már egy kutya is
vonyít,
macska a szekrényről
egy poharat leborít,
nyugodni
nem enged
a világ zaja,
egyre kérded
hol van a haza?
béke lesz-e még
szívedben
az égen
a földön,
mikor a lélek
senkinek
nem lesz börtön,
honnan a zsarnok
nem enged...

2023. október

Egyszer csókot ígért egy csalfa lányka,

pedig másért izzott szívének lángja.

Álmodtam ölelését, mindennap egyre,

várva vártam, hogy sor kerül e tettre,

figyeltem távolból mennyire vidám,

reménylettem, Isten meghallgatja imám.

Beavattam eme vágyba nálam bölcsebb anyám,

kigondoltunk cselt, a lányt hogy foghatnám szaván.

Javasolták a barátok, menjek elé pénteken,

miközben várok rá, merengjek csábító éneken,

csodáljam kezét, hozzam zavarba,

elejti majd talán az erszényt az avarba.

Nem adhatom lejjebb, nagyon vonz a lány,

minden egyes mozdulata sejtelmes talány.

Elsántikáltam többször kihívón előtte,

a vágyakozás indája eszemet benőtte,

lestem, ahogy a tüzet serényen megrakta,

lelkemet féltékenység, a nyársát kése faragta.

Hiába pampogott józan férfi énem,

úgy döntöttem, más nővel be nem érem.

Meghódítom idén, értem izzon szíve lángja,

nem lehet rajtam kívül senki, ki meghágja,

azt nem mondom, hogy vesszen büszkeségem,

hanem elérem, ő vágyja duzzadó fürgeségem.

Dunaharaszti, 2023. május 3.

Vers bökött szavakból – SZEGLET

(egyszer, csókot, másért, megrakta, hanem, elsántikáltam, erszényt, kigondoltunk, lejjebb, javasolták, mindennap, pampogott)

https://youtu.be/NIhxqQF_4Xc - Jagos István Róbert - Huszonöt éve

Kedves Jagi, ezzel a videóval búcsúzom tőled...
mert így látlak magam előtt most is...
ahogy lazán, mosolygósan állsz a színpadon és megosztod velünk a versedet...
reméltem a 27-i közös irodalmi találkozót Jónás Tomival,
bíztam a csodában és hittem, hogy a hosszú hetek történési után így látlak viszont..
de tegnap hajnalban szertefoszlott a remény...
azóta keresem a szavakat... mert csak kérdések vannak és csend...
elhallgattak a versek, az idő végtelenjébe fagyott a jókedv és a mosoly,
ami betöltötte a teret a találkozókon....
nélküled már soha nem lesznek ugyanolyanok azok a találkozók sem..
pedig te biztosan azt szeretnéd...
Remélem megnyugvásra leltél... talán ezzel a tudattal könnyebb lesz elviselni az űrt,
amit magad után hagytál, mint költő, apa, társ, barát...
hiányozni fognak az újabb versid, de most már be kell érjük azzal, amiket eddig alkottál...

jó éjt

mivel oly törékeny az élet
s ki tudja holnap lesz-e még
bármerre nézek sötét most az ég
egy halk jóéjtet lengedez a szél
a hold is lassan nyugovóra tér...

Dunaharaszti, 2013. október 26. 00:40

kék vers - 2.

ma kék a város
a kék éggel határos
kék a nyomor
a szoknyán a fodor
kék a mese
a kottában megbúvó zene
kék az öreg vasaló
a kert végében az ól
kék a sár
a dombtetőn a vár
kék a levelibéka
a kocsmában ülő léha
kék a szipogó árva
a dülöngélő kaszárnya
kék a gyufa
gyermekét dajkáló anyuka
kék a borsó
a kútra akasztott korsó
kék a lány
tó partján a nád
kék a paplan a párna
a szekrényen a lámpa
kék a bordó a piros a sárga
és kék a remény pislákoló lángja

Dunaharaszti, 2013. szeptember 10.