határtalan
EgyébCsöndélet
Csöndélet
A versek hallgatnak.
Némákká lettek a szavak.
Nincs ki kézbe vegye
a tegnapi tollat.
A tintásüveg
– mintha csak tudná, úgy őrzi –
a halott Szellem szarkofágja.
Bebalzsamozott hitek
porladnak el szemhunyás alatt.
A megsárgult papírra is
csak legyek írnak már,
és kimondom: szar ez az egész.
Új tüdőben új levegő,
új levegőben új gondolat túra.
Nézd mivé lettünk Ady Endre!
Serceg a klaviatúra.
2014. szeptember 23.
kedd 14:46
éhínség
éhínség
hallgatok nem mondok semmit
nyirkos kézzel parolázok
maró savvá válik bennem
minden benyelt csalódásom
kényszermosoly kényszerlélek
hánytató minden érintés
te ott vagy és én is messze
összes tettem éhínség
2014. szeptember 17.
szerda 18:28
Matt, a döglő költő
Matt, a döglő költő
Matt, a döglő költőmár semmit nem remél,kocsmaasztal abroszánáldől le esténként.
Volt egy cimborája,úgy hívták, hogy Remi.Elkoptatott grafit cerkátlopott őneki.
Az utcát együtt járták,két részeges tahó.Matt hátára felült Remi,mert az kurva jó.
Így születtek versek,hát kényre, kedvre tán.Ujjak írják amit nem tudelmondani a száj.
Sok király és hercegolvasta verseit,bársonykönyvek mellett mégsemjutott hely nekik.
Örökké él a költő,de nem úgy a versei,tűzre dobva megírt kockáslapok ezrei,
mert, mit ér a vers hanem kell, biz’ az senkinek?Matt, a költő nyugdíjba menta szomszéd restibe’.
2014. szeptember 5.péntek 13:38
reménytelenül
reménytelenül
nem emlékszem mennyit ihattam
arra a marék Rivotrilra amit
épp egy hete őriztem akkor
de a sínek között ébredtem fel
sötét volt kint és bent
és úgy tűnt órák teltek el
mire elértem egy szelvénykövet
jobb híján belé kapaszkodva
hánytam le magam
de ez mit sem számított már
a keserű nyálban ott volt
az ízed a szavad a szád
úgy hánytalak ki magamból
ahogy az a tizenhét éves lány
engem hetvennégyben
reménytelenül
2014. szeptember 4.
csütörtök 11:18
Ki magába néz
Ki magába néz
Ők látták a szabadságot.
Géppisztolyok csövéből jött
primitív ujjak által
képtelennek tűnő jelképek alól.
Mondják: minden megújul.
Nagyapám még látta
a csontokra húzott parlamentet.
Bajonettjét csákányra cserélte.
Egyik sem okoz szép halált.
A könyvek kívülről mind ugyanolyanok maradtak.
Még a betűk formája sem változott.
Mégis valami egyedi varázslat
szaggatja szét belülről lelküket.
Megírták: Éva csókot lehelt
Ádám ajkaira. Hazug ízű jóleső falatot.
Láttam szerelmeket koldulni.
Mankóval kérkedő zsaroló ideát.
Szörnyeket tagadó szörnyeteget.
És csontokat, mint egykor nagyapám.
Ez is egyfajta lelkiismeret.
Van, aki el és van, aki kiássa.
Szobrokat dönt és állít a perc.
Mindig minden igaz és aktuális.
A kérges tenyeret finom ujjak etetetik
fekete Volgából vagy Mercédeszből.
A szivárvány sosem változik, ahogy
a megtagadott árnyalatok sem.
Ki magába néz, meglátja Istent.
Egy fekete pont a sötétség közepén.
2014. augusztus 24.
vasárnap 16:39