Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
reménytelenül
jagosistvan• 2014. szeptember 4. 11:22
reménytelenül
nem emlékszem mennyit ihattam
arra a marék Rivotrilra amit
épp egy hete őriztem akkor
de a sínek között ébredtem fel
sötét volt kint és bent
és úgy tűnt órák teltek el
mire elértem egy szelvénykövet
jobb híján belé kapaszkodva
hánytam le magam
de ez mit sem számított már
a keserű nyálban ott volt
az ízed a szavad a szád
úgy hánytalak ki magamból
ahogy az a tizenhét éves lány
engem hetvennégyben
reménytelenül
2014. szeptember 4.
csütörtök 11:18
jagosistvan2014. szeptember 4. 21:04
Köszke Erám. :)
BakosErika2014. szeptember 4. 19:27
Reménytelenül...
Így van Jagi.
Remek sorok.
Ölelésem.
jagosistvan2014. szeptember 4. 17:06
@Pera76: jóvanmár. :)
Pera762014. szeptember 4. 15:10
.....
jagosistvan2014. szeptember 4. 14:43
Sosem az sztíl.
Steel2014. szeptember 4. 13:19
Engem az anyákról szóló versek mindig mélyen, talán túl mélyen érintenek...
de örülök mégis, hogy ezt is olvastam. Nem egyszerű...
jagosistvan2014. szeptember 4. 12:49
40 éve próbálkozom vele. Hiába no, anyu örökmúzsa.
Törölt tag2014. szeptember 4. 11:59
Törölt hozzászólás.