Minden út végén

Magasan fent, vagy idelent
 

Talán tényleg más vagy, mint azok,
Akiket magad mögött hagytál
A hosszú évek során bejárt utakon,
Rád az ég vár, hogy repülj odafent
És elhiszed, hogy várnak a csillagok,
De közben már észre sem veszed,
Hogy hamis próféták vesznek körül
És száműzött, tékozló angyalok.
Persze rózsaszín felhők között lebegve
Nehéz rájönni, ki a jó és ki a rossz,
De egyszer majd légörvénybe kerülsz,
Vagy túl magasra szállsz és rádöbbensz,
Hogy ki volt Daidalosz és Ikarosz…
Lezuhansz, mert a Te szárnyad is csak
Néhány madártoll és a rájuk folyt viasz,
Sorban eltűnnek a hű, „jó”barátok is,
Akik elhitették veled, hogy a látszat igaz.
Csak kóborolsz körbe-körbe egyedül,
Lassan már egyetlen kis szó is vigasz,
De csak a csend hegedül néma tangót,
Füledben dobol, szívedbe mar, felkavar,
Minden út végén egyforma tábla vár,
 És mindegyiken ugyanaz a fura felirat:
„Üdv a valóságban kedves Utazó!
Valljuk be, ez sem volt a te napod,
de vigasztaljon, hogy a depresszió
….még mindig divat…”