Zenéhez a szó

Gondolatok
voodoo•  2020. augusztus 1. 16:10

Midnight Storm


Kerge felhők, tétova Hold

Mindjárt éjfél, már hűvös szellő simogatja vidékem,
néhány perc, s megkondul a kis kápolna harangja,
még ásít egyet, és eltűnik az este az éji sötétben,
itt maradok feneketlen csendszakadékba zuhanva.
Várom a Holdat, várom, hogy ma is újra meséljen,
ám a nyugodt tájat csak a csillagfény simogatja,
apró lámpások hunyorognak az Űr kifakult tükrében,
álmodozó mesekönyvfigurákat rajzol a fényük a falra.

Járkálok fel-alá, mint bódult méh a virág kelyhében,
alhatnék is, a felfrissült levegő hamar elringatna,
várhatnám álmom, de talán ma nem is jön el értem,
lüktet az éjszaka, nyugtalan érzést ültet agyamba.
Rájöttem mi a baj: zivatarfelhők közelednek az égen,
néhány perce pihent a tavam, most rátör a partra,
sírva borulnak a földre a környék fái az őrült szélben,
egy felbőszült szörny erejével zúdul a tájra haragja.

Bár vad fúriaként ront ránk, nem ijeszt meg az orkán,
ablakomon máris jég koppan, ezernyi fehér drágakő,
téli varázslat nyár derekán, és mintha csak álmodnám,
felkáprázik előttem a jégfátyolra varázsolt mesekönyv.
Most olvastam: fékeveszett ciklon rohan át Európán,
annyira szép, mégis csak a házból nézem az ítéletidőt,
glória fénylik a mély álmukból felriadó hegyek ormán,
azt hiszem Isten ül ott trónján, püspöklila felhői közt.

Hajnali három. Az Ég Ura épp tovaszáll fura hintóján,
vágtatnak vele vad felhőparipái a villámfal előtt,
lágyan dúdol a szél, úgy látszik, megnyugodott már,
megtépázta a partot, az erdőket, sok öreg fa kidőlt.
Békés, angyali pillanat egy különös, kora hajnali órán,
égi komédia, melynek az összes díszlete összetört,
mégis lesz hepiend, mert végül a Hold leragyog rám,
én pedig elrepülök: vár távoli kis szigetem + a nagy Ő...

voodoo•  2020. július 11. 11:03

Two steps forward, one step back


Holdfény-vágta

 
Álmatlanul forgolódtam az ágyban
a fojtogató szoba-magányban,
az éjfél már zongorám előtt talált,
zenével éltem túl az éjszakát,
a felhők közül kimosolygott a Hold,
talán tetszett az előző akkord,
egy fénylő alak szaladt az ég alatt,
beragyogta az alvó házakat,
holdsugarakból szőtt ezüst sörénye
puha fátyolként hullt a sötétre,
jókor jött, megölt volna az unalom,
most egész éjjel vele utazom.

A tó fölött jár, két perc, és ideér,
jobb, ha én is elindulok felé,
hátára vesz, és elrepülünk Délnek,
aki látja, nem hisz a szemének,
Szindbádot látják, ezüst lova hátán,
büszkén feszít a Hold paripáján.
Vágtat velem az örvénylő éj felett,
nem zavar, ha látnak az emberek,
legszebb álmukat váltjuk épp valóra,
ha felnéznek a színezüst lóra,
fentről is látom a sok boldog arcot,
pedig azt se tudják hová tartok.

Álmodtam már eddig is annyi szépet,
szigetet, és köré nagy kékséget,
s bár tudom, hogy a napfény kijózanít,
szerelmes vagyok másnap hajnalig,
persze jobb lenne, ha fordítva lenne,
akkor kelnék, ha leszáll az este,
már gondolkoztam is egy varázslaton,
de a Hold meghallotta (s)óhajom,
fény-ecsetét olvadt ezüstbe mártva,
festett egy lovat az éj falára,
s ezentúl, ha a szigetemre vágyom,
odarepít majd (r)égi barátom...

voodoo•  2020. július 8. 15:35

Love again


A hajnal már

 
Eljött ez a perc, elindulok nyomban,
hosszú az út, de tudom, célba érek,
ölelj át, nélküled már épp, hogy élek,
szívem régóta csak miattad dobban.
A hajnal már ott talál majd karodban,
bár az ajtón túl még az éjbe lépek,
egy új világ vár rám, és egy új élet,
valóra váltom, amit megálmodtam.
Még csillagkönnyektől káprázik az ég,
de a hegyek ormán ezüst fény táncol,
megyek, míg a Nap a láthatárra ér,
amerre csak járok, a Hold elkísér,
nem félek az elvarázsolt éjszakáktól,
édes álmot csókol szememre az éj.

 

voodoo•  2020. június 24. 10:07

Fehér virág, fekete pillangó


A holnap kapujában


Magamban már elsuttogtam: szeretlek,
de ennél ezerszer többre vágyom,
egyszer majd elindulok, s megkereslek,
hogy legszebb álmom valóra váljon.
Álmaim ma már csak hozzád vezetnek,
pillangód vagyok, és te a virágom,
várom, hogy szirmaidon megpihenjek,
és gyengéden betakarj, ha fázom.
Egyik este vedd fel a legszebb ruhád,
lelked is díszítsd fel az ünnepre,
indulj el, söpörd le múltam hamuját,
kifakult világom fesd színesre,
lépjük át együtt holnapunk kapuját,
ébredj velem, költözz a szívembe!

voodoo•  2020. június 6. 16:20

Fekete rózsák, hófehér pillangó

 
Régen csak úgy megtörténtek a dolgok,
szerelmek jöttek, szerelmek mentek,
mikor szabad lettem, nem lettem boldog,
gyűlöltem a házra borult csendet.
Szívemen a sebek már halvány foltok,
sajognak még, de rég behegedtek,
s, ha kell, szabadságomról is lemondok,
odaadnám még... egyetlen-egynek...
Túl álmom hídján, s túl a hajnal pírján,
vadonatúj világ vár, azt hiszem,
fekete rózsák nyílnak múltam sírján,
szirmukon fehér pillangó pihen,
mélyen alszik, pedig repülni hívnám,
hogy az egyetlenemhez elvigyen.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom