Már egész közel

 
Felkelt a Hold, és megint rólad dalolt,
két akkord közt törte meg a csendet,
azt suttogta: "Már nem számít ami volt,
jobban jársz, ha múltad elereszted..."

Megkérdeztem miért, de nem válaszolt,
azt hiszem, Te ugyanezt kérdezted,
talán neked sem felelt, csak hallgatott,
s ez mindkettőnket zavarba ejtett.

Az ablak előtt álltunk, én itt, s te ott,
én egy dalt írtam róla, te verset,
ő ránk kacsintott és tovább ballagott,
zene és szó szépen összecsengett.

Ma újra eljött... a tó tükrén ragyog,
a kertemre holdezüstöt festett...