Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alt + F4
voodoo• 2018. február 21. 20:19
Szerelmes dal végtelen hosszú téli estékre
Túl a napi gondokon, kezem a billentyűgombokon,
rád keresek, nem talállak, hiába nyomkodom,
új nevet adtam a hiánynak és lementettem fájlnak,
ujjaim random szavakat formálnak, cikáznak
a monitoron, csak írok és írok, nem gondolkozom,
nem várom meg amíg összeállnak, kikapcsolom.
Alt + F4... és lehull a sötét, előmásznak az árnyak,
odakint lila felhők szállnak, még messze járnak
a fecskék, csak a varjak sétálnak a hókupacokon,
énekelnek, hangjuk akár a repedt szaxofon.
Bejártam a fél világot, lelkemben mégis űr maradt,
nem sírok, nem kiabálok, annál fájdalmasabb,
szerelemre vágyok mint mások, de a magánnyal hálok,
a hosszú téli éjszakákon - jéghideg ágyon -
napfénybe álmodom magam, ahol a tegnapi havat
(és bánatomat) megolvasztják a napsugarak...
Számolok: 1 bárány, 2 bárány, 7 bárány, a bárányok
rég alszanak, de értem még nem jöttek az álmok,
fülembe dobol a csend, pedig vár az álmok színpada,
a színdarab és a hepiend nagy sikert arat...
Gyűlnek a ráncok arcomon, mint hiénák a koncokon,
de semmi gond, tavasszal kisimul a homlokom,
tévémre rá sem nézek, a reklámok egymásba érnek,
nappal épp, hogy élek, de ha nyugovóra térek,
álmaimra nem panaszkodom: egy szigetről álmodom,
pálmafás tengerpartokon Veled találkozom.
Hajnaltájban ugyan véget érnek e varázsos éjek,
mosolyod és illatod egész nap elkísérnek,
nem érdekel a tél, a hóesésen sem bosszankodom,
úgyis elolvad a lángoló pipacsszirmokon.
Bár a tél elszalad, a hátralévő néhány hét alatt
tüskét döfnek szívembe a kimondatlan szavak,
árnyékként követ a régi átok míg rád nem találok,
leráznám, de bármit csinálok, bármerre járok,
nő bennem hiányod, napról napra egyre hatalmasabb,
beutaztam a világot s ez a (z)űr megmaradt...
Számolok: 1 bárány, 2 bárány, 7 bárány, a bárányok
hallgatnak, de ma éjszaka velem virrasztanak,
pedig álmaim kertjében már nyílnak a vadvirágok,
ha elalszom hajóra szállok s leszek Szindbádod,
azt se bánom, ha boldogságunk csak egy röpke pillanat.
Shanti72018. február 25. 18:52
Istenem! De szeretem az írásaidat. Egytől-egyig különleges utazás. :-) Szeretettel voltam veled most is. Shanti
Rozella2018. február 24. 10:34
"...és mindenki engem szivat ..." hát tudod ez valahonnan nekem is ismerős, de ehhez nem is kell a Holdig menni, az 'élmény' a földön is elérhető... Na de evezzünk jobb és szebb vizekre, szabaduljunk meg mielőbb a fóbiáktól, te pl. E.T.-től, hisz helyette itt vagyok pl. én... :)) elég rémes önmagában az, hogy 'verseket' írok, ráadásul meg is címzem őket olykor, de mentségemre legyen, hogy én így, "általuk" járom be a világot...(kint és bent), mert álom-utazásokra másképp nem volna módom:) Szép, pihentető, zenés hétvégét Neked, itt már süt a nap, de még nagyon hideg van :)
Kicsikinga2018. február 24. 09:58
Az én bárányaim is hallgatnak, mind a százhúsz, vagy százhuszonegy, százhuszonkettő...
Szép dal hallatszik a versedből, inkább azt hallgatom...
Minden versed zene.
Moonflower2018. február 23. 14:48
@voodoo Bárányokat szerencsére nem számolok :)
A csillag-leltározás sokkal izgalmasabbnak tűnik, sok-sok átvirrasztott éjszaka kell, hogy a végtelenbe érj.
A Rozellának írt sorokról ez jutott eszembe:
https://youtu.be/srMkjFwsmeM
Moonflower2018. február 23. 12:23
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
voodoo2018. február 23. 11:44
@Moonflower: Nem tudom te hogy vagy velük, nekem a 7 bárány után egy egész nyáj kevés mostanában... A teraszon pedig majd azért nem alszom, mert eltévesztem a csillagszámlálást, pedig tudnom kell, megvan-e még mindegyik :))
Moonflower2018. február 22. 22:07
@voodoo Remélem a végtelen hosszú téli esték lassacskán csak átadják helyüket az újjá éledő természet illataival teli tavaszi estéknek, és miközben a teraszodon a Holdban gyönyörködsz, hasonló szép dalok születnek.
voodoo2018. február 22. 19:14
@Rozella: A magamét is dalosabbra vágtam, sőt, már zenét írtam hozzá :))
A bejegyzésedhez pedig csak annyit, hogy
nem tudom, hogy építenék-e házat a Holdon,
ha mégis, akkor a Földre nyíló kilátás miatt,
de más, amikor az esték a végtelenbe érnek,
és a Galaxis két vége között építenénk hidat,
álmomban még nincs is ezzel túl sok gondom,
bár bevallom, az űrutazástól E.T. ma is elriaszt,
elég, ha elképzelem, hogy ő és a rokonai élnek
a Tejút túloldalán és mindenki engem szivat ...
voodoo2018. február 22. 18:53
@Moonflower: Ez kedves volt tőled Holdvirág... de ez (is) csak egy dal. Tudod, a végtelen hosszú téli estékre (mint a mai :))...
Rozella2018. február 22. 13:30
Azok a végtelen téli esték elérnek
néha hajnalig, azután még tovább,
messze eljutnak, futnak felhősztrádán,
megállnak a holdon, egy világ-körüli úton
és végre megnézik, mi van a túloldalán..
Megnyugszanak,hogy ugyanaz, mint a földön
csak itt csillagok legelnek, de épp úgy számolja őket
valaki egy holdbéli ház ismerős teraszán ... :)
... Hogy mi van a hold túloldalán, azt már én is sejtem :)), de a dalt nem ismertem, tényleg hosszú, téli estékre való :)
Moonflower2018. február 22. 13:14
@voodoo Verseidet olvasva az az érzésem, a legszebb szerelmes verseket a beteljesületlen szerelem, a vágyakozás ihleti. Ez is csodaszép 😊❤
voodoo2018. február 21. 20:21
Bagossy Brothers Company - Valahol itt
https://www.youtube.com/watch?v=BkPRZgk1
főleg a refrén miatt (1000x is kimondtam már talán...)
"csak a Nap felé nézek igazán,
nem futok utánad némán,
állok egy ház teraszán,
fakulóban a szín, de nyár idejár"