Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A rakpart szürke kövén
voodoo• 2017. július 23. 12:52
Álmomban három perc alatt suhanok át
Európa felett, s máris hazaérek,
általában a Nappal együtt érkezem,
éppen kialszanak az utcai fények,
már járnak a villamosok, trolik, buszok,
de nem dudálnak, nem sírnak fel a fékek,
őrzik a csendet, míg a város felébred.
Ha megindul a tömeg, a Duna partján
keresek a káosz elől menedéket,
a rakpart szürke kövén ott ül mellettem
Attila is, de sajnos csak én beszélek,
hallgat, akár egy kísértet, s hallgat a mély,
de ha elúszik egy dinnyehéj, ránézek,
és tudom, hogy mire gondol, és mit érez.
A rakpartra - "néha ébren, néha alva" -
újra meg újra visszatérek, a Duna
nyolcvan éve sem lehetett ennél kékebb,
a Költő körbenézett, és ő is tudta,
hogy Budapest szerelem, bárhová sodor
az élet, innen és túl az Üveghegyen
sehol, senki sem talál ennyi(re) szépet...
Ametist2017. július 24. 10:58
Nagyon szíven talált ez a vers... József Attila és a Duna miatt is.
csillogo2017. július 23. 19:07
Megérintett, szép! :)
Törölt tag2017. július 23. 18:41
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. július 23. 16:22
Nem éltem Budapesten, de sokat voltam és időnként vagyok ott... Szeretem a várost, ha tehetem lemegyek a Duna-partra is. Nehéz nem észrevenni a negatív változásokat, mégis vonz mint a mágnes...:) Szép lett a versed! /azon már nem is csodálkozom, hogy épp tegnap írtam csak pár sort a "dinnyehéjról.." :) igaz egy kicsit más szemszögből látva, de ugyanígy eszembe jutott a rakpart és az, aki már 'száz ezer éve nézi, amit meglát hirtelen...' :) a dal a "Levél nővéremnek" lemez egyik emblematikus dala... jó, hogy elhoztad! :)
voodoo2017. július 23. 13:03
Kikerülhetetlen Cseh Tamás zenéje és (dal)szövege... József Attilának is tetszett volna, ez nem is kérdés...