HA VISSZATÉREK...

Ha visszatérek, oda honnan jöttem,
az anyaföldbe, mely örök otthonom,
bocsássátok meg nekem, hogy éltem,
hantoljátok el még maroknyi porom.
A helyemet már oly régen kinéztem,
hol apám nyugszik, s szeretett anyám,
szorítsatok egy szűk helyet nékem,
a föld göröngye itt omoljon rám..
 
nem zavarnám csendes álmaikat,
néma leszek majd mint maga a sír,
átbalzsamoznám örök csókjaikat,
simogatnám anyám fejét, hogy ha sír...
Lapozzatok a Rekordok könyvébe,
ott találjátok szerény "lábnyomom",
megértitek tán' nem hiába éltem,
"Pi-vers diplomámat", reátok hagyom...
 
ne sirassatok az ég szerelmére,
mint ahogyan éltem: csak nevessetek,
mennybe jutni úgy sem érdem nékem,
odalenn már senkit nem szerethetek..
síromra ne tegyetek rideg márványt,
de nehéz gránitot sem akarok,
nem kell nékem semmi földi álság,
zöld pázsit fedjen, meg jeltelen halom..
 
ne vágyjatok dús halotti torra,
emlékemre csak jó aszút igyatok,
írjátok nevem egy kis palack borra:
Itt nyugszik, ki mindig sírva mulatott.!
s ha sírom mellett megáll majd egy vándor,
tudja majd kit tart fogva az enyészet,

fogai közt elmorzsol majd pár szót,

s megsüvegeli nemlétező vétkem...

Villon után szabadon..!!
Sárospatak 2020 01 28.