Ha elmondhatnám...

(Gondolatfoszlánnyok..!)

Ó... ha mindent leírhatnék,
mi-mindenért hullott könnyem,
betelne milljó` lapja
akár száz siralmas könyvnek.

Ha elmondhatnám azt az éjt,
mit meglopott egy kacagás,
nem bírná ki a cenzúrát,
se betű, se a vallomás...

Hol gyűrt a sors maga alá,
mint hullottam szét pernyeként,
még nem hordott hátán a föld
ily rettentő igaz mesét...

Ne bolygasd hát a titkomat,
mely lopva, rejtve tör feléd,
nem mondom el, ne kényszeríts,
ha mondom is, csak ezredét...

Az vagyok, ki sose voltam,
s ha lennék is: csak valaki...
Veled vagyok, a sorsunk egy,
s nem fogsz rám rosszat vallani...