Csík Ferenc blogja

Az Egri Rehabilitációs Osztályon,
Bőröm miatt szerencsétlen,
Testem lelkem szolgája.
Háborgó vággyal,
Könnyeim áradatában
Vergődik szívszerelmem vérhabján.

Keserű gyötrelmek között élünk
Harminchét éve már.
Ittam mérgezett poharad!
S hűtlenséged tagadod.

Dacolva tagadsz.
Tetted világosabb,
Mint a kristálykoponya,
Csókod kitoloncolt, mostoha.

Huszonegyedik század Rehabilitációs Osztályán,
Álmodik a szívem fájdalmai oltárán.
Nyolcgrammnyi életem adtam oda néked,
Tékozlón rabul ejtetted szívem.

Most még érzem szerelmünk bódító illatát,
Gyöngéd, megsebzett fájó boldogságát.
Fénylő csillagunk beárnyékolta a
Múlt lidérc-fátyla.

Mérgezett lelkem őrzi hűtlenséged titkát,
Szerelmed tisztulása, bűnöd halálos csírája
Mérgezi lelkem.
Kiégett pusztákon égek halálra,
Védőőrizeted ózonrétegén száll tova,
S nevemet hordja holt lován.

Csók, vágytüzek éjszakáján,
Sátán száll fényes, fekete szárnyán.
Szerelmünk letűnő vágyban,
Élünk a kamuszerelem becstelen vágyában.

Elhidegült szerelmünk kihűlt gyep,
Egy kihűlt sivár tájban.
Forró, meleg nyárban elkerül az álom,
Kialudt csillagunkat kémleli a távol.
Kristály tűzzománc járja románcunk haláltáncát.

Kinek termése kebled gyümölcse?
Elveszett időkben hamuvá égtek csókjaink,
Míg a Rehabilitációs Osztályon fekszem,
Kábult, borostyán lázban kereslek,
Szerelmünk köztáncán mellőled végleg elveszek.

Felhők között legelésző égi bárány,
Hangfoszlány az éteren túl,
Testem leszáll,
Földre érve lettem
Nyomorgó, elnyomott.
Gyűlölettel övezett,
Trónfosztott, guberáló koldus.
Láp, mocsár, ingoványok szülötte,
Fekete füstszmog ivadéka.
Söpredék, nemkívánatos betolakodó!
Elvágyom innen felhők közé,
Lenni legelésző égi bárány.

Ég a lelkem, hidd el,
El is mennék innen.
Motorcsónakomban forr az erő!
Útra, kész messzire menő.
De maradok mégis álmatag, álomkereső.
Nincstelen, barna, rútságába menő.
Szemem messzire lát, Csillagokon túl.
Bedőlt romos házak között, Békét kereső.
Ki vagy? ...
Ki bántani mer?
Csendes otthonom puska zaja töri meg!
Védett helyet már nem lelek.
Barnán húzom rabigám, Európa csillagán.
Elvágyom innen,
Nem is tudom már minek?
Vetett ágyamban, Csók mentes szerető, Lehunyom szemeim,
Vár a temető.

Csík Ferenc

Rőt bíbor arcomon
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.
Cigányok átkai marcangolnak barnaságom vérében,
Hagyatékként maradt rám!
Fehér fény felé száll lelkem.

Sötét fellegek gyűlnek,
Elhagyták Gangesz folyót szekereink.
Őseim ott fetrengenek éhezve,
Beesett, fagyos szemekkel, tátongó sebekkel.
Csontsovány gyerekek lelke lebeg álmaimban,
A halál szelleme átsuhan útjaink nyomán!
Kirekesztve, üldözve!
Régen, most és mindörökre!

Cigány angyalok tánca hömpölyög
A gomolygó fehér felhők között.
Leszakadt ingem rongyát
Tépi, mardossa a szél!
Mert ízig-vérig megmaradtam
Hűséges magyarnak!
S a magyarok között cigánynak.
S a két identitás tudatommal
Legyengülve földre borulok,
S a szent hazámért
Utolsó csepp véremig hű maradok.

Csík Ferenc: Nemzetiségi költő kötetének megjelenését, bemutatását tartalmazza.
A kötet megjelenése fontos lépés a romaság identitás tudat éa a mult megismerése terén.

Kulturális örökségünk továbbadása célkitűzés, minden művész számára.
A rendkivűli egyedi alkotás, gyökerekről szolnak, melyek bárhol a világon tartást adnak.
Értékeket hordoznak.Mély problémákról szólnak, A cigány ember keserves, mégis vidám
életérzéseiről szóló vbersek mellett a költő az elmúllással foglalkozó gondolatvilága tárul elénk.
A Hagyatékom című vers, mély érzések és nagyon komoly gondolati tartalmak mellett
Megtalálhatók a vidám nonszesz mesterien megformált rímek. Nyelvi képekben gazdagon
áttszőtt alkotások is.

Az 1417, Cigányok bejövetele című versemben.
A versekben belső rímelő szabályos feszült szines világa, megnyugtat, elszomorít,
elgondolkodtat. Ami a legfontosabb nem hagy közömbösen.
Az Üzenet a jövőnek című vers,
Az egyszerű gondolatok, valahol a /költő/lelkivilágom legmélyéről származnak.
Igyekeztem tisztán minden mesterkéltséget nélkülözve.
Egyszerűségiekkel s spontán belső képi látás eszközeivel az olvasó elé tárul /Csík Ferenc/
Mint cigány ember nagyon gazdag kifejezésekkel érzelmekkel teli életét.
Valamint megláttatnak abból ami a szem előtt láthatatlan.

A költészet számomra valami olyan szellemi tevékenység amit nem lehet emberi izzadással létre hozni. megtanúlni.
Ezek a költemények hitesek, élethüek.

Egy kis településen a tehetségek nehezen kerülnek elő.
E versek érett mély rácsodálkozással megfoghatatlan érzéseket, hangulatokat hoznak.
A vers akkor éll, ha megszólaltassák,
Ha valakin keresztül megszületik.
Az Általános iskolákban a cigány népismeret tanításához elengedhetettlennek tartom az ehhez hasonló verskötetek megjelenését.

A bürokrácia a hivatal, és a politika gyökértelenekké tette az embereket.
Az irodalom, a művészet, képes újra előhozni bennünk azt a valakit, Aki vágyik a jóra a közösségre.
A verseim megfogalmazza a sérelmeketz és mindezek mögött ott van a misztikum, Amit szavakkal nem lehet megfogalmazni.
A közművelődésben rendkívüli jelentőséggel birnak az ilyen kötetek.
A romák között az összetartozást erősítik. A hit és remény című versem  példázza a cigány ember keservét,
menekülését a gondolati világba ahol nincs előítélet.


2005- ben rosszindúlatú daganattal leszázalékoltak, azóta több időm van a versíráűssal foglalkozni.
öneröből lehetetlen számomra a könyv kiadása, ezért segítő kezekre van szükségem.
Eddig két verses kötetem jelent meg Eger Varga lap kiadónál.
Ahol a nap is megfordítja szekerét1988 és a Kereszt , Amelyet