Csík Ferenc blogja

       Ota Kraus.......Erich Kulka




                Búcsúlevél


Elly Kulková a 73043-as fogoly felesége

1944. június 30-án a gázkamrába indúlás előtt a következő levelet

írta férjének:

Kedvesem életem utolsó éjszakáján tőled búcsúzom.
Boldogságunk rövid ideig tartott, de ez a rövid idő szép volt.
Visszaemlékszem szerelmünkre, az első szép időktől addig a szörnyű napig, amikor elszakítottak tőlem. Életem legnagyobb boldogsága voltál, és szívesen áldoznám fel életemet, hogy téged megmentselek és a mi kis ártatlan Ottónknak is ilyen kegyetlen és durva kezek között kell befejezni rövid életét.
Utoljára egyszer gondolok szeretteimre, ha egyszer még találkozol velük.
Ezerszer csókolom őket.
Szeretett nővéremet, bátyámat, Olinkát, Danecskát és Liankát. Mindnyájuknak a mienknél boldogabb életet kívánok. Harcoljanak bátran a szabadságukért és bosszulják meg szeretteik ártatlanul kiontott vérét. Neked drágám, köszönöm áldozatkétségedet, a szerelmet és a boldogságot,
maradj az aki vagy, bátor törhetetlen hős. Rád fogok gondolni és érted fogok imádkozni utolsó leheletemig.
Add át minden társadnak utolsó üdvözletemet, maradj meg jó egészségben kedvesem.
Utoljára csókolunk Ellyd és a te kis Ottód

Isten veled

Ausvitc 1944.június havában.

Csík Ferenc kutatás munkája nyomán.1979-évében

Hosszú álmok éjszakáján
Evez csónakom a végtelen háborgó tengeren,
Nem találja lelkem a helyét
Likvidált szívverésem oázisán.
Rút barnaságomba font szenvedések között
Kihúzott gyufaszálként égek!

Képemről lefagy a mosoly,
Ábrándok kergetnek vissza a múltba.
Honnan jöttünk és miért?
Ezt már senki se tudja.
A nap fénye beragyogja a putrik sokaságának
rongyos világát!

Nyári éjszakákon vajúdó elvetélt,
Szekéren utazó várandós asszonyok,
Szívükben szabadon szárnyaló vágyakkal utazók.
Hasadó hajnali verőfényben örömmel ébredők.

Tábortüzeknél táncoló, barna emberek,
Mi a szabadság szele vagyunk!
Északtól keletig mi ott vagyunk
Rút életünk minden nyomorával.
Szívem rostjain vér csorog
A hosszú álmok éjszakáján.

Cigány népkőltészet

Miatyánk, bőgők temetője,
Magadhoz vetted szolgádat a roma menyországba,
Tiszteljük neved, szeretünk téged,
És fogadjuk akaratod.
Ma szépen kérünk téged,
Innen a földi világból.
Ne feledkezzél meg a csóró romákról.
Adjál nékik lóvét,
Adjál nékik márót , (márót kenyeret)
És ne kísérts minket, ha meglopjuk a gádzsót . (gádzsó nem cigány.)
Szabad legyen lelkünk,
Soha ne éhezzünk.
Könyörülj meg rajtunk,
És mi örökké áldunk.
Ámen.

Csík ferenc kutató munkája gyüjteményéből, egy kis ízelítő a múlt népköltészetéből, melyet valamikor évente megrendezték a bőgő temetését
és e- verset szavalták hozzá.
Tisztelettel Csík Ferenc

Verseimben gyúllad a fény hála
Betegségem gyászban ég vala.
Gyászban égett ama falunk tornya,
Leégett a hamva letiporva.
Kis utcánkra, csend pora hult
Gyászlepelbe fürdik a világ.
S rá a csillag sápadt fényét hinti.
Verseimben kezdődik a tánc.

1976.Junius 7,hétfő:Tarnazsadány Hevesmegye: Magyarország.

Ármánykodó szellemhatár,
Kibontakozó fertály óra.
Bilincsbe mosolyog határon a kerítés,
Az állam adóság egyre nő.
Árulkodó felhők gyűlnek,
Gyűlölködő nyári zápor.
Villámok cikáznak szerte szét,
Ugrálnak a nyulak,
Béget a bárány.
Csattog az égi ostor.