Csík Ferenc blogja

A Napnak melege tartott minket össze,
A jóban-rosszban eltöltött ezer év.
Szociális gondokkal küszködve
Élt a cigányok telepe.
Fekete emlőkből szoptuk a sötét perifériát.
Tündéri mélyszegénységben,
A napnak színébe olvadva
Éreztük a nyár melegét.
Mi beleszülettünk a mocsaras ingoványba!
Kunyhóink széltől tépve viselte
A balsorsunk kínjait!
Így teltek el századok egy pipafüst alatt,
Fekete kalapunk alatt
Hordtunk a magunk bajait,
Gyűlölettől övezve járták szekereink
A poros országok útjait.
Bús bánatunkban táncot járva,
Villámoktól sújtva és vihar verve!
Éltük a kivert kutyák életét
A hatvanas évek peremén.
Elfekszik dombok alatt az alkony,
S belevész roskadt vályogkunyhónk
A sötét fényű nyári éjszakákba.

Tüzel lelkünk novemberben,
Elhidegült szerelemben.
Bőrünk érzi hidegségét,
Lábunk úja didergését.
Vacogunk a hóban, sárban,
Nemtörődöm boldogságban.

Dacolva a téli széllel,
Ónos eső kerget széjjel.
Ablakomból nézek távol,
Elmerengek a valóságtól.
Csontunk érzi a fagyot, szelet,
A folyton ismétlődő telet.

Nem értem az idők szavát,
Zárt ajtómba söpri havát.
Deres tájon árnyék suhan,
Háztetőnkről hó lezuhan.
Elátkozott ez a táj,
Felsóhajtok, szívem fáj.

Bujkáló hold alatt
Lettünk e föld rabjai.
Szekereink néma csend félelmével
Haladtak untalan utakon.
Ponyvája csattogása messze hallik a végtelenségbe.
Vad gyűlölet ölelte át a tájat.

Bánatos cigány asszonyok sírása hallik
Gonosz bőgő hangja kíséretében.
Az elmúlt idők véres színjátéka
Öli belénk a félelmet,
Múltunkban és jelenünkben
Nélkülözzük Istenünk szeretetét.

Gyenge, harmatos szekereink ébredeznek,
Hajnaltájt vadvirágot szed egy árva lány.
Szenvedéseink Isten ajándéka,
Életünket keseríti.
Gyötrelmes kínjainkon
Haladtak szekereink Európa felé.

Én nem erre az életre születtem,
a hetedik áramlat sodort ide,
kitudja honnan,
A Gangesz dagálya tetőzés kilencedik napján.
Szívemben bánat van, elvágyakozás.
Vad tájakon, hűvös szellőben lovagol a lelkem.
Nem tudom miot akarok,
nem tudom mit tegyek.
Elvarázsolt lélekként élek
elveszett életem algoritmusán.
Sok vérrel fizettünk, útjaink során,
vér és könny hullott szekereink nyomán.
A boldogság illúzió.
A hatalmas fákkal benőtt úton,
ahol gyilkos fekete sas sereg köröz nyomainkon
hosszú útjaink nyomán.
Félve készülünk a tavaszra,
éjji tanyán pihen szekereink.
Míg letelepedtünk, több száz éve.
Bódúlt hamis mezei csókok illatába
Süppedünk a félelmekkel teli világba.

Felhők között legelésző égi bárány,
hangfoszlány az éteren túl,
testem leszáll,
Főldre érve lettem
nyomorgó, elnyomott,
gyűlölettől övezett
Trónfosztott guberáló kóldus.
Láp mocsár ingoványok szülöttje
Fekete füstszmog ivadéka,
Söpredék nemkívánatos betolakodó
Elvágyom innen felhők közé
Lenni legelésző égi bárány.