vágy

egyek vagyunk arcunk rándulásában
testtelen öleljük egymást egymásba
megszûnt már a természet analízise
ujjaink izgalma marad a csók hite
összeköt az áhított vágy
távolság lett a szalmaágy
nincs szabály mely kötelez
a várakozás bekebelez
s ha megszûnik az áradás
megszületik tán a tudás