Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Exspiráció
detukla• 2017. május 20. 22:44
Nyelvem hegyéről befele peregnek a betűk,
képtelenül, formátlanul gurulnak alá.
Nincs, mi árnyékot vessen a lapon,
alaktalanságuk meggyaláz.
Oly pőrén fekszem a sugallatlanság
kietlen kriptájában,
mint egy alvó kanál az üres tányérban.
Tiszteletre kényszerítenem nem érdem,
így lehetetlen föléd hajolnom, ihlet!
Ha kellek, jelentkezz,
ismered az utcám,a küszöböm!
A házam változott, amióta
utoljára vendégül láttalak.
Emlékszel?
Bort nyalogattunk és nevettünk,
majd belém csókoltad
a poézis gyönyörét és
körém fontad a betűk
extázisának gyöngysorát.
detukla2017. május 22. 08:58
@feherpipacs: @Törölt tag: @Mikijozsa: @Rozella: @feri57: Köszönöm az olvasást! Mostanában tényleg üres söröskorsónak érzem magam. Na, de örvendek, ha Ti nem így látjátok! Örömmel olvastam visszajelzéseiteket! Legyen szép napotok!
feri572017. május 21. 11:10
Szép szavakba öntötted versed
Feri
Rozella2017. május 21. 09:59
"Bort nyalogattunk és nevettünk,
majd belém csókoltad
a poézis gyönyörét és
körém fontad a betűk
extázisának gyöngysorát."
... talán még bor sem kell majd hozzá... :) Jó lett!
Mikijozsa2017. május 21. 08:55
nem vagy te alvó kanál, csak képzelődsz - szerintem :) jó, drámai fordulat a poézis gyönyöre :)))
Törölt tag2017. május 21. 07:10
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. május 20. 22:49
Törölt hozzászólás.