csillaghull-ás

súlyodtól rendre megfosztod magad
mint fellegekből pilinkéző
el- és kioldódott kis csomag
fakuló fényed úgy teszed le lábaihoz
a szomorkodó napnak olvadáskor
sajnálkozik s nézi lehullásod
néha szótlanul magánál tartani
kívánhat máskor földre borítani
de félúton nincs megállás
fent és lent alá és fölé
járják táncukat a vívódásban
kapaszkodnál tán a magasságba
ki elereszt s ledob a mocsárba
nem tudod ki lehet megmentő
megmentett te vagy-e vagy ő

hagyjuk a sorsot saját sorsára
rá se hederítsünk a balga világra
ki zuhanni akar ne szálljon
ki lebegni hát szárnyaljon
veréb ha csipog nem visít
a hattyú ha dalol elesik
tegye mindenki amit akar
csak ne ásson sírokat túl hamar