animus

ott kuporogsz minden emlék sarkában
beléd ütközik a látás
a bútorok porában is megtaláltalak
letörölhetletlenül lapulsz az idôben
gyúrható massza vagy
az összetolt órákban kicsivé leszel
és széthúzhatlak mint a gumit
hogy megnyúlj és beterítsd
lelkem szobáit és házam
nem tudlak összehajtogatva
szekrényem mélyére rejteni
magányba tûnnék én is
tartalak múltban és jelenben
büszkén a tenyeremen