csendesgondolat blogja

Vers

csendesgondolat• 2014. július 16. 09:57

A távolság börtönében

Testem puha takaró borítja
édes emlékből szőtt lepel,
könnyek peregnek mosolyra,
szavad némán átölel.

Sóhaj ír vágyat az égre
dúdólva szíved dallamát,
érintés emlékétől égve
beragyogja a sötét éjszakát.

Fájdalom kitárja szárnyát,
rám sötét árnyat terít,
lelkem reményből építi várát,
s belőle szívem fényt merít.

A távolság börtönében,
testem messzeség rabja,
de szerelmem őrzi emlékedet,
s a perceket visszahozza.

Budapest 2014. Július 12.

2 hozzászólás

csendesgondolat• 2014. június 15. 22:05

Szerelem koldusa

Szerelem koldusa

Remegő markába könnymorzsák potyognak,
szeretne hinni a hamis szavaknak.
Esze ellen lázad teste minden sejtje,
hívja, csalogatja a kéj édenkertje.
Megéli a csodát, bár porrá égett benne,
most vágyai hamuján újjá-éledne.

Szemek tengerében el akar merülni,
szenvedélyes csókban eggyé összeforrni.
Könyörgő teste érintésre vágyik,
szemében szerelme fényesen szikrázik.

Remegő markába könnymorzsák potyognak,
míg ajkai hangtalan szavakat suttognak.
Lelkéből feltörő imádságot dúdol,
ám tudja, megértést nem várhat az Úrtól.

Remegő markába könnymorzsák potyognak,
s álmai lépcsőin szerelmet koldulnak.
Lobogó lángként él benne az emlék,
szívébe égve izzó, fájó sebként.
Összezárja markát, könnyeit elrejti,
szerelmet koldulni nem lehet...megérti.

2 hozzászólás

csendesgondolat• 2014. június 14. 16:48

Szívbe égett álomkép

Szívbe égett álomkép

Vált-e már valóra álmod,
mit naponta temettél
vágyón...
volt-e kezedben kéz,
miről hitted, soha el nem
érsz...
haltál-e bele egy csókba,
melyben születtél újra és
újra...
remegtél-e ölelő karokban,
míg égtél vágyaid
lángjában...
suttogtak-e szerelmet ajkadra,
s te hittél a hangtalan
szavaknak...
volt-e oly pillanat melyről tudtad,
szívedbe égve örökre
megmarad?

Szólj hozzá!

csendesgondolat• 2014. június 12. 22:14

Álló idő

Álló idő

Áll az idő,
lelkemre az óra számol perceket,
messze szálló gondolatom emlékeket kerget.
Hasztalan gondolat, ám a kép gyönyörű,
röpít a képzelet, bár a szív menekül.
Ajkamra égett csókok,
hangtalan szavakat suttognak,
céljukat vesztve, némán porba hullnak.

Ki nem mondott érzés úszik

vágyam háborgó tengerén,
megül, néhány esztelen kérés.
"Lásd meg
szemében, szemem gyémánt könnyeit,
mosolyában, arcom szomorú körvonalait.
Higgy a szónak,
az ölelő karoknak,s a beteljesült vágyak ölén,
higgy a boldogságnak."
Áll az idő,
s könnyeimet lelkemre csókolja,
egy élni vágyó reménycsillag sóhaja.

2 hozzászólás

csendesgondolat• 2014. május 27. 19:30