csendesgondolat blogja

A végtelen égen ragyogó kis fények,
csillagok szemével egyszerre lát minket.
Olyan szép az éj, s én nézem csodálva,
míg hozzád érkezem gondolaton szállva.

Csukott szemem mögött álomból valóság,
hiszen érzem testemben lángra gyúl a vágy.
Bőrömön izzik puha ajkad csókja,
kezednek minden gyengéd mozdulata.

Vágyaimat szemem csillagokba véste,
olvass belőlük, tekints fel egy percre.
Kettőnk között ível a távolság hídja,
szerelem, szenvedély átrepíthet rajta?

Milliónyi kérdés tölti meg a holdat,
ad-e majd reményt, s álmokat a holnap?
ma féltőn őrzi a tegnapok varázsát,
vagy ellopja reggel az éj csillogását?

Nem biztos semmi gyötör ezer kétely,
még is újra várom hogy eljöjjön az éjjel.
a végtelen égen elindulok feléd,
majd kezed kezemmel fél úton összeér.

Nem harcolok, mit kergetek délibáb,, 
gondolataimmal sem küzdök tovább.
Mint égő fáklya lobog a vágy bennem,
hisz nem sikerült soha eltemetnem.
Kívánom az éjt, rám sötét leplet borít,
álmomban enyém, mi engem boldogít!

Fonódjon ölelőkar testem köré,
csókok emeljenek csillagok fölé.
Szivárványágyon éljek ezer csodát,
szálljak magasra képzeletem szárnyán.
Rejtsek magamba becéző szavakat,
őrizzek szép,boldog pillanatokat.

Jő a reggel, s messze száll az álom,
nem marad, csak amit lelkembe zárok.
Szenvedély suttog a dúdoló csendben,
magam börtönében, magam rabja lettem.
Reménycsillag helyett könny ül szememen,
fogva tartja szívem egy sosem volt szerelem.

Forog a föld meg nem áll 
szemem izzik, elvarázsoltál.
Bőrömön érzem puha ajkadat
az érintések lángot gyújtanak.

Nem tudhatod... sosem mondtam neked
szemed izzó parazsát mennyire szeretem.
Ott ragyog benne a szerelem csillaga
mely szürke életemet beragyogja.

Zöld tengere füröszti lágyan arcomat
érzem vágyról daloló kéjes pillantásodat.
Rám nézel… s minden sejtemből üvölt a nő
szerelmet könyörgő s kínáló vad szerető.

Forró ajkad apró lángot csókol reám
lobogó tűz leszek becéző kezed nyomán,
s míg öledben súlytalan lebegek én
karjaid ölelnek puha fellegekként.

Vágyad forgószele könnyű piheként repít
szemedből olvasom… mit a szerelem leírt.
Szikrázik minden… a sötétség fényt merít,
s az ég reám csillagból szőtt leplet terít.

Fény-ágyban ébred a szunnyadó parázs,
mely téged akar… kerget és űz hozzám.
Éget és fáj olykor ez a vad szenvedély
ölelj…! s benned boldogan elégek én.

Ölelj! Ölelj még, szeress kedvesem!
veled lett szép… teljes az életem.
Benned élek… te táplálod napjaim
te érted és érzed múltam fájdalmait.

Hozzám tartozol akarva-akaratlan
hosszú út után megnyugszom karjaidban,
s mint éj a naphoz mikor hajnalodik…
hozzád lényem foggal-körömmel ragaszkodik.

Nem tudhatod, sosem mondtam neked
szerelmed bársony-leple mit hozott nekem.
Fény-ágyban ébred a szunnyadó parázs,
mely téged akar… kerget és űz hozzám.

Az asztalon égő gyertyaszál,