Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
vers
azuur• 2010. szeptember 8. 02:37
Reichard Piroska
Őszi üdvözlet
Borulj rá, szelíd, őszi napsugár,
ragyogd körül szomorú homlokát,
ha elmélyedve egymagába jár.
Hulljatok elé, aranylevelek,
őszi virágok, nyíljatok neki,
tudom, hogy titeket ő is szeret.
Lágyan simogasd, zúgó, őszi szél,
szívében úgyis az örök vihar
reménytelen enyészetről beszél.
Ti mélyülő őszi alkonyatok,
magános lelkek gyilkos rémei,
legyetek hozzája irgalmasok.
És ti végtelen őszi éjjelek,
ha nagyon fájna néki a magány:
álmába szőjetek be engemet ...
http://www.youtube.com/watch?v=Thn3F70b36w&NR=1
azuur2010. szeptember 9. 01:02
Alexander, talán igazad van valami ami nem teszi lehetővé az együttlétet ,lehet az az távolság vagy valami más nem tudom, nem nagyon ismerem a vers irójának az életét, de nekem ennek a versnek a mondanivalója most annyira a szivemből jön és ismét csak hálás vagyok a poétoknak, hogy elmondják azt is amit én érzek :)
Törölt tag2010. szeptember 9. 00:03
Törölt hozzászólás.
azuur2010. szeptember 8. 23:55
Enikő igen sz. is nagyon szép, sőt én nem is tudom olvastam e már ilyen verset mint ez , ebben egyszerre benne van minden, szeretet, szerelem, féltés, óvás, jó kivánság, de a beletörődés is a sorsba, nincsbe se vád, se kacérság, hihetetlenül jó vers , ilyet csak egy asszony írhat :)
Marianna , az érzés ismerős ugye, a te verseid is mindig tele vannak megértő szeretettel .
Köszönöm, hogy benéztetek és örülök, hogy nektek is tetszett amit hoztam , habár nem én írtam....
mezeimarianna2010. szeptember 8. 13:40
Nagyon szép és olyan ismerős...
siskaeniko2010. szeptember 8. 07:58
''ha nagyon fájna néki a magány:
álmába szőjetek be engemet ...''
Köszönöm Azuur. Ez nagyons szép ima a kedvesért.