József Attila- verseiből

azuur•  2015. április 16. 14:39

- József Attila -


(MÁR RÉGESRÉG...)

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. január


 József Attila:  A versek végére

 

Ó jajgató, bús hangok, a könyvetek megírtam
És most, hogy már reátok hajtom a fedelet,
Nem is tudom elhinni, hogy annyit összesírtam,
Hogy bennem annyi édes, részeg bú erjedett.

Ritka mosolyom dalba kiönteni nem bírtam,
Csak könny zuhant szememből, ó sírtam eleget!
Egy csúfos hang belülről űzött, hogy így megírjam
S higyjem, a víg Öröm hogy egész elfeledett.

De íme, bánatom már rímekbe van megölve
És sajnálom, hogy nincsen, ki szívemmel pörölne;
Ó gyertek vissza régi, enyhítő bánatok!

Én gyönge legény verset vérrel nem áztatok.
De kotorász mellemben Magányom éles körme
S már sírok, mert egy szőke fejet nem láthatok.

1922. nov.
   

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2022. október 6. 13:00

Mennyi remek verset írhatott volna még.....

azuur2015. április 17. 14:10

skary: Valóban így van most is és még nagyon sokáig igaz is marad :)

Baramara:Rozella: Petruchio: Igen nem tudott, mert túl érzékeny volt a lelke, mindenütt látta és érezte az igazságtalanságot, a bántást, mindig arról irt, ami fájt. Ezekben a versekben,ott van József A. ezzel kellene az iskolában kezdeni, ha róla van szó. Én sajnos ezt valahogy nagyon későn találtam meg. Kösz, hogy benéztetek.

petruchio2015. április 17. 05:12

köszönöm, hogy olvashattam..

@Rozella: a fájdalmat megírni egyszerű.....az öröm meg van és kész...arról max közhelyekben tudunk írni...(legalábbis én.....)

baramara2015. április 17. 03:51

Köszönjük, hogy idehoztad!

Rozella2015. április 16. 19:23

Köszi, Van felfedezni való mindig, de érdekes hogy az örömeiről ő sem tudott írni...

Ritka mosolyom dalba kiönteni nem bírtam,
Csak könny zuhant szememből, ó sírtam eleget!
Egy csúfos hang belülről űzött, hogy így megírjam
S higyjem, a víg Öröm hogy egész elfeledett.

skary2015. április 16. 19:00

és mennyire igaz most az1922..sajnos