Lopott mosoly

Lopott pillanat voltál,

de visszavittelek.

Ki akarom fizetni a kárt

Bennünk

mert letörtem

mosolyunkat, és most

csak sajnálom, hogy

Nem tudtam vigyázni rád.

Lopott voltál,

Szerettelek, de féltem tőled

hátha egyszer kopog valaki

az ajtón és azt mondja, tudja

hogy nem fizettem érted elég nagy árat

és ezért,

most vissza kell adnom

mosolyod

a külvilágnak.

De mi van, ha még nem állok rá készen?

Mindenesetre, győzött a félelem hangja,

Visszavittelek,

de mentél volna magadtól is,

mert egyszer

leejtettem mosolyod és azóta

csorba és

gödröcskés.

Visszavittelek és szeretném

kifizetni a kárt, amit okoztam

leginkább magunkban

mégsem tudom soha jóvá tenni

hogy elloptalak a világtól

önző módon

csak magamnak akartalak.

Erősen, túl erősen szorítottalak

foggal, körömmel kapaszkodtam beléd

most pedig, mivel már nem adod nekem

ami tiéd

vagy legalább felét,

Nem adod nekem magad,

ezért

Visszavittelek,

Magamtól raktalak vissza a polcra

hátha nem veszik észre, hogy csorba

Az a mosoly

tőlem csorba

Én pedig nem vagyok más,

csak koldusa

a fájdalomnak: mert zöldek a fák levelei

és mindenhol ott vannak szemeid

Bennem,

látlak a sötétben, fényben

és csak sajnálom,

hogy vissza kellett raknom

Téged a polcra

De már mart mosolyod hiánya

Nem adtad nekem többé, mert miattam és igazából miattad,

Miattunk  lett csorba.