anémone @-->------

danotimea•  2019. április 27. 16:29

Nyár

Nyár





Illatozva fortyog a szilvalekvár,

fénysávokban hullik be a világ,

remegő melegséggel öleli lelkem,

az augusztusi nyár


Kövér nyár, érzésekkel telt,

reményekben bimbózik a rózsaszál,

s a kertek alatt pihenő diófák,

múltból gyökereznek tovább.


Fiatal, forró , tiszta a nyár,

ereje csontomig hatol,

nyalogatja száraz vágyaim,

mint folyó a kietlen partokat.


Fény, fény illatozó színek,

hol sávokban hull be a világ.

Fodrozott lelkem

létbe zsibbadva öleli át,

a végtelennyi nyár.

danotimea•  2012. július 25. 15:43

Kérés a Szerelemhez

Szerelem, erő, végtelenség
ringasd álmokba lelkemet.
Szoríts, csókolj, ne engedj el
vigyázd minden léptemet

Simítsd gyöngévé karjaimat
érlelj, mint gyümölcsöt a nyár,
kiket fényükkel csillogtatnak
a júliusi éjszakák.

Adj levegőt, engedj élnem
légy híg bennem, mint az őrület.
Perzselj, szeress, tépd érzéseim
olvadj eggyé velem.

danotimea•  2011. november 10. 17:50

Szoba

Üresen álló fekete szoba
ablakain jéggé fagyott a nevetés.
Ajtaját szerelem elveszett
kulcsa zárja,
fullasztó, dohos szenvedés.

Hatalmas falai magányba nyomnak
lelkem reccsen, fájdalmas lét,
alvó gyertyám lángjából
búsan pislant
a szétfoszló,
narancssárga remegés. 

danotimea•  2011. november 4. 17:10

Esőcseppek

Esőcseppek

 

 

Fonnyadt érzéseim, keserű reményem
szertefoszlott, semmivé,
mégis fájó, érző szál volt,
akár az őszi falevélé.

Kínban vergődve,
mozdulni nem bírok
köt emlék, köt a vágy,
köröttem csupasz fák ágairól
esőcseppek hullanak alá.


Végigfolyva kopott, rongy lelkemen,
hol az idő  a végtelenbe hág
a felejtés erős cseppje
nem bírja megadni magát.

 

 

 

danotimea•  2011. augusztus 5. 13:53

Falevelek

Eres kezű falevelek
sárga, barna,
élet színű sokaság,
öreg szélben kergetőzve
fáradtan hullanak alá.

Színes madarak
nyugodt dallama,
simítja fodrozott lelkeik,
őszirózsák friss szirmaikkal
színezik újjá emlékeik:
zöldellő, vidám napjaikat,
hol vágyba fulladt minden éj
s mint villám vad égbolton
cikázott a szenvedély.

Alkonyatból nyúló,
igaz fénysugár,
szerető, remegő karjaiba zár
fák, rózsaszirmok, öreg falevelek
megékélt,
átszellemült arccal
alszanak tovább.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom