ambrus.magdolna blogja

Vágyakozásod,
beteljesült végre.
Elsodort a sors
otthonodtól 
távol,hogy csak
álmodj a szabadságról,
őszi elmúlásról ,s
egy búcsú levélről:
-elenyészett testeknek
hidegéről és kedvesednek
azúrkék szeméről.

/szabadság,víz,elmúlás,levél,vágyakozás/

"Sok bába között,elveszett gyerek,"
akit,csak félig szeretnek, s
szíve felé kúszik reggelente:
-elenyészett testeknek hidege.
Csak egyedül Ő tudja,érzi...
"mi lapul legbelül-idebenn!"

Fehérré dermedek,
kioldódnak a régi
    "kötések"
Öreg hársfám
csonka tönkje
és gyökere,talán
vihar dúlt fölötte?

Zavaros az Univerzum
por-felleg mezeje,
megkapaszkodom,
  csak egy percre!

Öreg hársfám:
-veled,ezt ki tehette?
Nem gondolt a beteg
és idős emberekre,
árnyékodban ők is
 megszusszantak,csak
egy percre,hűsűlve!

Isten Veled:Portám dísze!
A fantom fájdalom
nekem megmarad örökre.
Az fáj,ami nincs!

          ürességtől kong
               a fészer
           korlátot bont most
               a kényszer

         egyszerre fáj a
              múlt és
          jelen...vagy
              talán csal:
          - képzeletem?

          Reximet még
           meg etetem,
           s magamat
            holnapra :
            -elteszem-
            
           
            
      
           
           
           
          

békés perceim,megzavarja
a doktor úr szigorú modora.
Fejem fölött össze-csapnak
a szürke fellegek,mikor is,
közli velem,hogy hölgyem:
-téves volt a leletem és az
utolsó vonat nélkülem már
       elmehet.
Idegesen és morcosan én
az ágyamba süppedek,hát
már a doktor úrnak se hiszek.
Látom az élet naposabb oldalát,
közben arra is gondolok:
 -milyen is lenne odaát?
Nem várom én a halált!
        Halált?
Ez az egy életem van és ha
         elszáll
a Lélek,attól félek és
magamba süppedek életembe
fényló csillagokat szinezek,és
gyógyítom a betegeket...