Szerelmes nárcisz

Ki hinné,hogy a szépség mögött
Lelke sötétbe öltözött.
Nem látod az ördögöt,
Álarc mögé rejtőzött.


Szépsége csak eszköz,
Mellyel csalogat, mint
Lámpafény ártatlan molyokat.


Eleinte mézes-mázos,
Kedvessége elvarázsol.
S midőn sötétje rád vetül
Tudja jól már nem menekülsz.


Minden lépted irányítja,
Barátaid elmardossa,
Hisz nincs szükséged senkire
Itt van most már ő neked.


Évek múltán nem vagy más
Mint jól idomított báb csupán.
Minden nap csak azt lesed
Kedvére hogyan tehess. 


Hát nem látod, hogy tetteid
Sosem lesznek jó neki?
Hiába is igyekszel,
Jó te soha sem leszel.


Szeretnél már szabadulni
Élni újra megtanulni,
Ez a vágy hajt előre,
Napról napra, évről évre. 


Szíved köré falat húzol,
Mögé többé be ne jusson.
Álarcodat felteszed,
S éled tovább életed.


S midőn hajad őszbe fordul,
Szíved kemény, már nem csorbul,
Megadod magadnak mi jár,
Pár év boldog magányt.