Vuk blogja

Vuk•  2019. szeptember 13. 00:34

mobilvilág kőkor/2019

szűk 10 éve kezembe került egy samsung okostelefon, s levett a lábamról, az érzés azóta is tart, mert akkortájt épp a digitális fotógép vt a nagy cucc, a házimozirendszer lecsengőben, s ezek engem hidegen hagytak, vmeyest idegesített is a hájp, aminek a tech. oldalát becsültem, de nekem nem nyújtott semmi fontosat a walkmanom óta, semmiyen előrelépés. de látám, h ez a kis izé tényleg jó arra amiket mondanak, mind, s ami nekem számít a ‘tartalomfogyasztás’ is, a hang/zással együtt, mert a dolgocska hangszórócskája nem egy zsebrádió-élmény, hanem vh megoldották, úgy hallom, h tenyérből kellemes. nahát, csoda.

első okostelefonom megkerestem a neten, megrendeltem, megjött, kibontottam, nekem úgy rémel legelőször még mintha mailcím se kellett vna az alapalkalmazásokhoz, de legalábbis jóval egyszerűbben, tán egyet kellett pipálnom, amit először eskü elolvastam, mert nem vt hosszú. látám, amiyen okos a dolgocska, oyan sima ügy, mikor egy drága walkmannal is h megszívtam már, s h vágytam vissza a régi eccerűt, amiyen már nem vt.

le kell már cserélni, szemem romlott, dolgocska már részlegesen okos. na lássuk, 4 kamera, min. kettő a hátán, hüha, minek, egyet is alig használtam, selfi se vt rajta, mindnek alul a hangszórója, hüha, hova tűnt a hátáról, letolta a sok kamera, hát nekem ott a jó, teszthegyek, írott, videós, nincs a hátán a hangja, hát az a lexarabb egybehangzik minden teszteló, hüha. miket tud a mijei, hüha, egy se fontos nekem, nem is értem, nem is szeretném, egy oyat szeretnék mint vt, kicsit nagyobb, kicsit erősebb, nincs. akad. talán.

hüha, keresem, hüha áruösszesítő oldalak, hüha, bolthegyek, csillagozáshegyek, pontozások, boltvéleménytenger, hüha, pipás bolt, megbízható, hüha, telizöldpipás megbizhatóbb, üreszöldpipás nem annyira, miért, kevesebb csillagozás, azt a párat is a barátok adták, hüha. de ott az olcsóbb, szürkeimport, hüha. a telefonról mennyi csillag van, mi a vélemény, hüha. miyen gari, horrorsztorik, hüha. mennyi kamera, engem nem érdekel, hol a hangja, miért az alján, senkit nem érdekel, miért nem a hátán, hát aza lexarabb, hüha.

hát ez egy emeltszintű mobilfelvételi lett felsőfokú nyelvizsgával a tulajdonosegyetemre, hol a régi walkmanem.

megrendelem. bontott, hüha, miért románul jelentkezik be, hüha, hát nem teli zöldpipásból rendelted te fasz, hüha, miért iyen, szürkeimport, hüha, nem kóser, gáz gari, hüha, kell a gari, hüha, bizalom el, elállás, visszaküldés.

rápihenés. 6 éves tfon még bírja, hű társ, de hát, nahát, újra, telizöldes, nem kell, juronicsban akciós, hüh, hah, oké.

sosem, soha nem értettem, mikor anyám üres szemekkel a kezembe nyomta a kütyüjét, mellé hozta a töltőjét, mint kutya pórázát, s kimondta újra egy hónap után, “nekem ez nem kell, nem értem, elállítottam, nemtom h, nemtom vissza, nem kell, használd te” “de hát szuszi /bazmeg/ eccerű, tényleg!, nézd, most megmutatom, két gombnyomás, tényleg!, jegyezd meg!, nem lehet elrontani, tényleg!, bármit vissza lehet állítani, nyugi.” amúgy tényleg,

igen? na jó, új telefon, ujjlenyomatolvasó!!?? hát még a faszomnak is minek, na ezek a fosbaromságok tolták az aljára a jó kis hangját a hátáról bazmeg, de hisz elengedhetetlen, hangzik mindenhonnan a netről, kinek? az fbi nak, a kgb nek, a cia énak, meg a teknek, h végk önként még dalolva adjuk meg, najó, kell a fasznak, de hát bazmeg, csak ránézek a beállításoknál, h véletlen se állítsam be, nabazmeg, elállítottam vmit, émmég soha, de hát nincs oyan amit ne lehetne vissza, még sose vót, anyámén se, ismerősén se, másikén se, mind én állítottam be, sose basztam el, najó, billentyűkombináció fizikai gombokkal, de bazmeg, ezen nincs már fizikai gomb, nemtom visszaállítani, nem lehet használni a font, elrontottam, egyszer nem figyeltem, nem lehet visszaállítani, be kell küldeni, visszaküldik, jótállásnál vmi nem stimmelt, nem nyúltak hozzá, ideg, összeropp., 14 napon belül elállás, visszaküldés. rápihenés.

újabb hónapok, régi még mindig hű társ, de hát nahát, telizöldes? igen, ezen a héten. kiküldik, de bazmeg, indiai a doboz, bazmeg ez indiai piacos, nabazmeg, rúpiaátszámítós benne az alkalmazás, ami akkor se kéne bele, ha dolláros vna, telefonálás, könyörgés, fenyegetőzés, átbaszások sora, mellébeszélés, hüyének nézés, kifotóztuk, nem írta oda h indiai, elmegyek a testűlethez, na jó, elállás, visszaküldés.

rápihenés, ezt már az életbe kise hever, de kéne, telizöldes, régóta, sokcsillagos, nem csak a haveroktól, hát 6000 haverja nem lehet, boltba nincs, drága, nemoyan, miyen, régi, egy éves is már kifutott, első okosomból öt év múlva is ttam rendelni vkinek öt éve, ma egy éves is vintidzs, max horror áron, mint régiség.

itt van, olaszul köszönt be, legalább nem ógörögül. hát mekkora ósdi fasság vt úgy tíz éve, h kikerestem, megrendeltem, bontatlan vt, bekapcsoltam, egyet kipipáltam, s használtam, nem az ujjlenyomatolvasót, nem a hatodik kamerát a sarkán, a fizikai gombot az alján. nem a százezredik beépített incsből hüveybe dollárból átszámítós alkalmazást. a régi walkmanem kérem ami ‘csak’ lejátszotta a számomat.

Vuk•  2019. szeptember 5. 19:45

áttörés az ALIEN-PREDATOR szimbolikában 2017 jan.



hajónapló- adatbevitel- bishop-mesterséges szeméy

a sulaco szerencsétlensége óta tanulmányozom egyedüli megmaradtként a xenomorphokat. alkalmam nyílt kutatásokat foytatni, miután a kiráynő a hajóra jutott, és az azzal visszazuhant az lv-426-ra, a csatornán át visszajutottam a telep laborjába. azóta meghúzva magam feltérképeztem az eltárolt arctámadók teljes géntérképét és génmanipulációkat végeztem sejtszinten. világossá vált, h eközben még egy faj időközönként látogatja a holdat, rutinszerűen. harcban fejlett űrjárók, amik vadászterületként használják, s a gyilkos xenomorphokkal általában játszi könnyedséggel végeznek - kivéve mikor egyfajta beavató erőpróbaként fiataljaiknak egyet le kell teríteni, v ők vesznek oda. minden bizonnyal legkésőbb ők pusztítottak vna még könyörtelenebben a telepesekkel.
mesterséges szeméyként társas lénynek programoztak, s ami önfejlesztő mechanizmusomnak köszönhetően változásokat tapasztalok programjaimban, minden belső ellenőrzésem mentén az emberi humánummal mai napig konvergál. ennek következtében a planétán látottakat is a józan humánum lencséjén át is engedtem vizsgálni, mintegy természetfilmet, meybe engedtem a szemlélő szubjektivitásának is, így kaptak kutatásaim az öncélúhoz képest más csapásirányt, amit a legkomplexebben konstruktívnak vtam képes felmérni; evolúciós versenyelőny indukálására tettem kísérletet, amiben a xenomorphok vmiyen genetikai módosítás során kiegyenlítettebb eséyekkel indulhatnak a vadászokkal szemben; ez csak vmiyen plusz fegyver lehetett. az arctámadók teljes feltárása során vettem észre, h rugalmas, alkalmazkodó génállománnyal rendelkeznek, szinte nem különálló élőlények, hanem inkább tekinthetők egyfajta testrésznek, amik mégis különálló testként működnek a lehető legrövidebb ideig. a humanitás nyelvén intuitívnak nevezhetőek innentől lépéseim, oyan módosításokat végeztem, amivel azt igyekeztem befoyásolni, h az arctámadók eredeti programjuk heyett, a xenomorphok segítségére legyenek a harcban. a planétán megmaradt xenomorphok mozgásterét a vadászok ellenőrizték, a vadászat céljából, maradt elég, kiráynőt nem telepítettek, inaktív tojás-mezők vtak holdszerte a humántelep maradványai körül. a telep körüli egyik iyen mező tojásaiba injektáltam a módosított információt. visszalopózva innentől vártam a hatást.
a telep környékén megmaradt pár képi megfigyelő egység, amiket észrevétlenül bővítettem még párral megadott pontokon, ezeken keresztül nyomon tudtam követni a történteket. a tojások maguktól aktivizálódtak. nem vt szükség a korábbi, feltételezett gazdatest megjelenésének ingerére hozzá. eheyett támadást megelőzően következett be. új ösztönüknek megfelelve a xenomorphokat keresték. a xenomorphok nemileg semlegesek, ah a dolgozó rovarok az iyen szerveződésű fajoknál. a nemi szervek heyén található egyfajta járat, ami igen ritka esetben szolgál salakürítésre foyékony formában. az arctámadók egyfajta vmiyen feromonoshoz hasonló kommunikáció közben, tojócsöveikkel ehhez a járathoz kapcsolódtak, míg csápjaikkal rögzítették magukat a xenomorphok felépítés szerint ágyékrésznek nevezhető testtájához. egy másodlagos farokrész alakult így ki, amit ezután a xenomorph mozgatott, s hatékony fegyverként szolgált a vadászokkal szemben, a meglepetés erejével. oyan szögből, ahonnan váratlan vt, egy felnyársaló módon vtak képesek a vadászok ágyékán át halálos sebet okozni, ami addig nekik egy védtelenebb, sebezhetőbb pontjuk maradt.
nem kétlem, látva a korábbiakat, h a vadászok nemsokára kialakítanak vmiyen új stratégiát, s csakhamar meglesz a harci ellenszerük gyakorlatozásaik során ezzel az új eszközzel szemben. azt sem nagyon kétlem, h keresni fogják e váratlan változás okát a xenomorphoknál, s így könnyen rámtalálnak. felkészültem, aláaknáztam a telep maradékát, s rejtekheyem. készen állok az önmegsemmisítésre, addig az utolsó lehető pillanatig foytatom az adatgyűjtést, feldolgozást, ami elsődleges programom része, az emberi humanitás jegyében, ami lényegem részévé vált. a beavatkozást is ennek szellemében tettem, engedve annak az elemi hajtóerőnek, h minden létezőnek meg kell nyilvánítania adott keretek közt létezésének lényegéből. állandó, titkosított, életveszéyre figyelmeztető jelkibocsátót heyeztem ki több rejtett pontra, ami ezirányú ismereteim szerint minden módon jelez az erre járónak, amíg a vadászok ezt fel nem fedezik. ennél többet nem tehetek. vizsgálódásaim adatait is tartalmazzák a jeladók, itt szerzett ismereteim önmagukban csak segítségére lehetnek az idetévedőknek, szándékuktól függetlenül.

minden, amit én megismerhettem az emberből összességében, a tudományoson kívül, a szó szoros értelmében a "negatív végpontját" jelenítik meg az ezen a planétán látott kreatúrák; az ember -i kifordítva. csak remélhetem, és remélem is, h bármi erre tévedő, ember -i -hez konvergáló, felismeri ezt, csak ennek mentén képzelhető el egyáltalán esetleges megmenekülése.

end of transmission

https://www.youtube.com/watch?v=81nc4HiD9Ns&list=PLFj5s2UxG1OoYX3KIiKLUBwrIrTcbunYH

http://www.meseneked.hu/upload/images_1129.pdf

https://www.facebook.com/vukattila.ivanovic

Vuk•  2019. szeptember 5. 19:04

The bright side ov tha moon /2014/

The bright side ov tha moon - C. S. Lewis kozmikus trilogiája bántóan nyitva maradt szálainak elvarrása /2014/


http://www.meseneked.hu/upload/images_1113.pdf


http://www.meseneked.hu/vuk/irasaimbol

https://www.facebook.com/vukattila.ivanovic

Vuk•  2019. szeptember 5. 19:00

víz iszony - czar novil következő útja /2016/

következő utam végül a földre vezetett újra. az atomerőműves fiaskó meghagyta a maga nyomait

rajtam, kézenfekvő vt kiköszörülni a csorbát. a tenger fenekére küldtek, a szó szoros értelmében;

vmi nem stimmelt az óceán méyének egy pontján, persze sokminden rég nem stimmel a földön,

csak a szellemvilágban épp erre nem találtak emberi, v természeti magyarázatot, tehát vmiyen

természetfelettinek kellett lennie, ami az óceán méyi gázkürtők körüli ökoszisztémán bont, s az

pusztul. ez vt tehát utam célja. h szokjam a közeget, végül először bálnának manifesztáltak. ah

képzelnénk, hatalmas érzés vt több értelmében, alkalmas arra, h felmérjem az óceán óriás

kiterjedését minden irányba, s a méybe, s h a szellem miyen apró benne, legyen az akár bálnányi, s

újabb gyakorlatként, h ne feledjem magam közben bálnának. a faj méyre lemerül, ember pontosan

nem tudja, mennyire, legendáik szólnak, mára tudományos köntösben, harcokról óriás tintahalakkal.

mindenesetre - szerencsére, én iyenből kimaradtam, mire hozzászoktam e világhoz, s már elhagyva

e formát, sajátoméban igyekeztem alá a célig. mai ember számára természetfilmekből ismert csoda

állatkák sorai mentén, miknek alakját életük fényétől láttam kirajzolni szellem szememnek a mély

sötétjében. lassan haladtam a cél felé. negatív repülés a földi negatív himalájához. az mutatta az

irányt, ahol a fauna életfénye megritkul, a sötét luk szellemradaromon. elvezet a gázkürtőkhöz a

fenékárkok alján, ahol másként tobzódik a feneki élet, rákocskák, növénykék. megvan a kopár

mező, terjed körűle az életfények fogyása. a szélen megálltam lebegve. a közepefelé egyre azt

kellett figyelnem, mintegy negatív képen, h a sötét mit formál. egy megtermett de összegubózott

alak gubbasztott az egyik kürtőnél. módszeresen kapkodott el egy egy rákot, kettétörte, s

beleengedte a kitörő gázba, amey így, tovább, terjedő halált és kínt lövellt ki magából. egybevágott

ez a kép azzal, ah c. s. lewis lejegyzett arról, általa perelandrának nevezett történetkor, a parton

békákat nyúzott kedvtelésből egy hasonló alak az újszülött világban. észlelt, rámfordította arcát, az

a rémpofa vt, amit én mint czar novil láttam meg rémálmomban az atomerőmű alatti kórteremben,

egyik arca vt, az, ameyet én már láttam, sötétje sütött, mintegy negatív fény. mintha tette

következményeinek révületében nem tudott vna reagálni, én pedig reflexszerűen, mint aki most

került jobb heyzetbe a múltkori találkozás óta, lesúytani mozdultam, hátába kerülve. a mozdulatból

pillanat alatt másik lett, a karjához kaptam, ami gépiesen foytatta a halálgyártást, s arcába nézve

annyit mondtam; ne. a révületből riadva, mint egy vadállat amelyik csapdából rángatná ki mancsát,

rángatózott az alak, míg mint az iyen heyzetben az állat, inkább letépte végtagját szellemalakom

szorításából. alakja többi része vmivel távolabb lebegve elfoszlott a méyben, karja is elenyészett

enyémben. ilyen kézfogásra telt köztünk. nem tűnt úgy, h konkrétan felismert vna közben. én

felismertem annyit még, most, h már lesúytani, törleszteni nem akarok, s egyszerre éreztem némi

csalódást és elégedettséget, h egy jóval finomabb gesztus is most, így, de a hatását megtette. a

halálsugár nem terjedt tovább, a kürtő ismét, magában gázokat juttatott a vízméybe. ez, a pusztán

földön kívüli romboló ok megszűnt a föld egy pontján. ismét visszatértem a szellemvilágba. 


http://www.meseneked.hu


https://www.facebook.com/vukattila.ivanovic

Vuk•  2019. szeptember 5. 18:56

Míg harcunk nem lesz avagy 1 korszellem halála '16



Czar Novil a tükörbe nézett, mint számtalanszor, nem látta magát, csak nézett, talán már enélkül is
ment vna a szokásos reggeli gyors borotválás, munka előtt. Most a végén átfutott ez rajta, h látná e
még magát, ha azért nézne bele. Aztán már újra a munkára gondolt, mi vár rá a gyárban ma, ha beér,
a mérnöki irodán. Mint mindig. V volt, h nem mindig így vt.?.. s akkor mi is vt? Másodjára
kalandozott el ma, pedig egyszer sem szokott. De ragáyos betegségként terjedt benne az
elkalandozás, bár újra meg újra sikerült egy két gondolat után elejét vennie. De egy, az első
gondolat megmaradt, mi vna, ha kifejezetten belenézne a tükörbe? Ijesztette szinte, ez foyton újra
beugrott neki a nap során, addig is bármi tükröződőt reflexszerűen került, de otthon talán rászánja
magát. Egyedül élt, lényegében a munkájának. Ha ebben zavarta vmi, az vt, h úgy érezte, jobban
kéne zavarnia. De itt inkább megbecsülték ezért, az új városban, amit a szocializmus szült meg,
s ő a legjobb bábák egyike, a társadalom javára.
Tehát egyértelműen megért benne az elhatározás, h este, v legkésőbb holnap reggel belenéz a
tükörbe, nem mintha oyan fontos vna, de egy iyen apróság mégse zavarhatja meg ennyire.
Erre jutott éppen, mikor robbanás történt a gyár energiaközpontjában, és a plafonról gáz lövellt alá,
amitől mindenki elájult.
Kórházi ágyon ébredt, egyágyas szobában. Nagyon rosszul érezte magát. Rögtön bejött egy ápoló.
– Nézd kartárs, nincs értelme hazudni, a gyár területén kísérleti atomreaktor működött
titokban, baleset történt, a mulasztót már letartóztatták, minden érintettet izoláltunk.
Kartárs, sugárfertőzést kaptál, mint tanult szakembernek, talán nem kell sokat
magyaráznom, h iyen közelről ez halálos dózis.. .
Nem kellett. Vh azt is kitalálta, h a rendezés könnyítésére vtak iyen esetre beépítve a plafonba
a kábító gázcsapok. Ah egész életében, most is elfogadta a sorsát, magától tudta, h a társadalom
üdvére foytatott kísérletek során áldozza életét.
– Értem. Tényleg.
– Jól van. Egy iyen megbecsült kartárstól ez vt várható. Kartárs, minden elvtárs büszke rád,
minden kartársra, aki még áldozata a szerencsétlenségnek, mindent igyekszünk megtenni,
h a véget megkönnyítsük, ami tőlünk telik, mennem kéne, sok sajnos a hasonló tennivaló,
van e bármi kérdésed, óhajod most?
– Menj kartárs, most semmi nem jut az eszembe.
– Érthető, de ha bármi eszedbe jut, jelezz.
– Úgy lesz.
Ah magára hagyták, egy dolog jutott eszébe, a tükörbenézés, azt szeretné még feltétlen megtenni
mielőtt meghal. Jelzett is. Sokára jöttek. Egy másik ápoló. Elmondta neki, h egy külön kérése lenne,
h amint lehet, hozzanak be neki egy bármiyen tükröt, amiben megnézheti magát. Az ápoló
feljegyezte, majd elment.
Rutineljárások követték egymást, s valóban, orvosilag minden megtörtént, ami csak lehetett,
izoláltan a kis egyszeméyes, ablaktalan, neonos fényű heységen belül. Aztán még egyszer jelezte
közben, h a tükröt majd ne felejtsék.
Egy álomtalan, rossz alvás után bejött hozzá, akivel először beszélt. Most tűnt fel neki, h rajta
semmiyen védőfelszerelés nem vt, még maszk sem, ah először sem, csak arra gondolt, a kartárs
önfeláldozó, oyan közel lehetett, h rajta sincs mód segíteni, de amíg tud, megtesz mindent
a többiekért, ez világos. 


– Kartársam, a kérésed ügyében jöttem. Sajnálom, de továbbra sincs módom kertelni, kérlek,
kíméld meg magad ettől, talán nem vetted még észre, állapotodból adódóan, h a sugár nem
kímélte testfelületed, s a kötések alatt sugárégések vannak, arcodon is. Fájdalmaid sikeresen
csillapítjuk, ebből sem jöhettél rá, h miyen állapotban is vagy valójában, kérlek, őrizd meg
saját emlékedben magad aként aki vtál, külsődben is.
– De hát épp ez az, h nem emlékszem.. - mondta, mintegy maga elé.
Az ápoló, mint aki nem hallotta, kérdőn nézett tovább is.
– Szóval, h mégis, szeretném látni, jobb ha látom úgy érzem, ennyit szeretnék mielőtt
meghalok.
– Kartárs. Miért vonod kétségbe kompetenciánk, mindig jó elvtárs vtál, bízz bennünk most is,
neked akarunk jót, mint mindig.
Erre nem vt mit mondani, elfogadta. Nem sokkal később újra elaludt. Neszre ébredt, sötétben, nem
égett semmiyen villany. Egy kis körlap villant meg, amiben meglátott egy arcot. Szörnyű rémpofát.
Felriadt, álmodta, az ágyon vt a szobában. Elhatározta, h vh kiszökik, s keres egy tükröt. Innentől
próbált éberebb maradni, sikerült észlelnie vmi ritmust, amiben vtak csendesebb időszakok, nyilván
a föld alatt vtak. Megfigyelte a legcsendesebb időszakokat, s a harmadik iyen ismétlődésénél
elindult, ah erejéből bírta, óvatosan. Kilépett a szobából a foyosóra, jellegzetesen kórházi, kevés
fény égett az egyik részén. Mosdót keresett, a jelzés már onnan derengett az egyik ajtón.
Elbotorkált, bement, villany fel, tükör. Az első amit megpillantott, h mögötte áll az ápoló, de
hátrafordulva nem látta, képzelődött, újra belenézett a tükörbe. Fel vt készülve a legrosszabbra, a
meglepő az vt, h semmi borzasztót nem látott. Kisvártatva leoldotta a kezéről a kötést, az valóban
égett vt, elég csúnyán nézett ki. Visszanézett a tükörbe, s újra látta, h arcán nincs semmi különös, s
ah sérült kezét felemelte, a tükörben azt is rendben látta, visszanézett rá, s már amúgy is épnek látta,
újra a tükörbe, most közelhajolva, teljesen ismeretlennek hatott rá tükörképe, és semmi sérülés nem
látszott rajta. Engedni akart egy kis vizet, de víz nem jött, pedig felfrissítette vna magát. Így, mint
egy ébredező gyerek, csak megdörgölte a szeme körül, újra belepillantott a tükörbe, de nem magát
látta, hanem a várost, ahol élt és dolgozott, ami most pusztul felettük a baleset után. De oyannak
látta, mint vt, ah épült, szépült a szeme előtt, vagyis ah hitte, észrevette, h nem is oyan szép, csak
oyan, amiyen, új. Minden egyszerre világos lett, ez az ő városa, márh tényleg, ő nem ember, hanem
egy szellem, egy őrzőszellem, s ez a város van rábízva. Neve nem az ő neve, a városé, amey mióta
atomot telepített rá a párt, nincs az ő őrzése alatt, egyre kisebb és kisebb lett minden értelemben,
s a legutolsó időkben elhitte, v elhitették vele?, h ő egy lakója a városnak. Ezért nem vtak emberi
vágyai, ezért vt oyan jó elvtárs, ezért értett meg magától oyan sok mindent egyből, s fogadta el,
mert szellemérzékeiből és szellemvoltából fakadó szolgálatkészségéből megmaradt. S magát
embernek hitt szellemként úgy járt az emberek közt, mint szellem.
A legutolsó időkben jött el, h a városok gazdátlanná váltak szellemi értelemben, a legtöbb őrzőt
elijesztették, v maguktól mentek, a legkitartóbbakat végül hűségük ejtette rabul, s már csak úgy
vtak képesek maradni, h emberré felejtették maguk. De most ennek a városnak vége. Az ördög,
mert ki más, azért még amíg lehet, fogva tartotta tovább is a szellemet, még ezzel a képzelt föld
alatti izolációs blokkal, tán arra játszva, hátha emberként is hal meg a szellem, így még meg is
kaparinthatja végképp. De h saját akaratából magára találjon a szellem, azt nem akadáyozhatta meg,
csak ah, amíg tudta, hátráltatta. 


Most valóban mögé állt az ápoló, a szellem sarkon perdült, az ördög lesúytott vna, visszanyert
lényével a szellem reflexszerűen felröppent. A város felett lebegett madártávlatban, látta a városa
pusztulását. S látta ezzel egy kor végét, új kor jön, még sötétebb – összességében. Vége lesz a
hidegháborúnak, nagy változások jönnek az emberek társadalmaiban, s neki új feladatot sugall a
nagy szellem, amiben csak remélheti, h nem ér iyen csúfos véget.
Most, h újra önmaga lett, csak a szellemszféra szemeként látnia kell, h még mi történik,
s emlékeznie rá, ah eddig, megőriznie a valóságból mindent, amit csak lehet a földi világban. Tudta,
ha egyszer majdnem megtörtént, máskor is megeshet, h elveszhet ő is. És h a Földön már végképp
nem sok marad, aminek gazdája lehet lenni tovább szellemiknek, s innentől saját elveszésének
lehetősége nagyobb feladat itt, mint őrizni a földit.
Létezésében először érzékelte, h ami ezt tette vele, v legalábbis kihasználta ami történt, s el is
veszejtette vna, azzal szemben harcolna. De h erre nyílik mód, s egyáltalán heyes vna e, nem tudta,
remélte idején a nagy szellem sugallma ebben is eligazítja, ah segítette abban is, h újra önmaga
legyen, a tükörbenézés sugallmával.
S látott egy létezőt, meyet ellenségnek ismert meg, ez is új vt, ah az is, h ennek hatalmába kerülhet,
ah a teremtett ember is, de enélkül is lehet uralma alatt legalábbis. Ezt is mind a maga valójában
kellett megjegyezni. S így újra ismételni viszont azt, h az elveszésnek, hatalmának és uralmának
legbiztosabb ellenszere a valóság tudata. Miyen könnyű elveszteni.., amiyen értékes. Az emberek
számára pedig mindezek sugallata, mit az élő gondolat mentén, mint lelki békével járó
felismerésekből foghatnak fel igazságként.
Az igazságnak az ördög is része, míg a valóságnak nem. Aminek épp az ellenkezője vna persze való
az ördög szerint, ő legyen az egyetlen valóság, amiben nincs heye az igazságnak.
A múló dolgoknak múlásuk során valószínűleg kikerülhetetlen, h e létállapot szele meg ne csapja
őket, míg bizonnyal nem törvényszerű, h bele is kerüljenek bármennyi időre.
Míg hallani vélem a szellemi hangját, azt hiszem, igen hatékonyan fékezett, h bárki igazán
megnézhesse magát, v h akarja valójában. Mióta élek, úgy látom egyre hatékonyabban. Meg kell e
várni a Földön ma, míg le is sújt a gonosz, elveszejtve, térnyeréseiben a gazdátlan vidékeken,
lelkeken, míg vh valónkra ismernénk sokrétű lázálmaink téveszméi közben.. .


http://www.meseneked.hu/vuk/irasaimbol


https://www.facebook.com/vukattila.ivanovic


http://www.meseneked.hu

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom