Szinci blogja

Őriztem sok évig, mit tőled kaptam,

emléke volt egy boldog nyári napnak.

Oly messze hazámtól, óceánon túl,

mentem, szívemre hallgattam józanul.

 

De boldogságból fájdalmas bánat lett,

mert rútul becsapott, mélyen megsebzett.

S bár, az életem alkonyán is még fájt,

de feledni kell, a szívem nem bocsájt.

 

Mennyi gonosz ember van a világon,

kiktől az élet mindenkit megóvjon.

Kik nevetnek más boldogtalanságán,

jaj, mennyi buktató a sorsok útján.

 

De egy újabb nem várt boldog pillanat,

feledtette velem, és én azt hittem,

a bánatom már soha el nem múlhat.

 

Ha csalódtál, te sem emészd majd magad.

A boldogságnak elébe kell menni.

Ne várj, az élet oly hamar elszalad.

 

Eggyé vált vérünk és eggyé a kelengye,

Ki tudja, mit hoz számunkra a szerencse.

Kéz a kézben leküzdünk mi sok akadályt,

Betegséget, és a soha nem várt halált.

2019-03-03