Szinci blogja

Személyes
Szinci•  2021. február 13. 09:50

Holdanyóka

Pócsa Józsefné

Holdanyóka

 

Kedves holdanyóka áruld el nekem,

Vajon merre járhat az én kedvesem?

Nélküle régóta bánatos vagyok,

Mert éjjel nappal csak őrá gondolok.

Magammal éjjelente beszélgetek,

Bánatomban le sem hunyom a szemem.

Szívemben oly mély sebeket okoztál,

Pedig régebben oly szépeket mondtál.

 

 Miért nem írsz, már nem is telefonálsz?

 

Kedvesem, hangodat ne vond meg tőlem,

Hiszen nélküled bánatos a szívem.

Ha már mást szeretsz, őszintén mond már meg.

Majd csak gyógyulnak lelkemben a sebek.

Ahogy éjszakákból nappalok lesznek,

A szerelmekből vérző szívek egyszer.

Lehullik mit választottunk csillagot,

Tovább élik nélkülünk a holnapot.

 2021-02-13

 

Szinci•  2019. május 5. 06:26

Őriztem

Őriztem sok évig, mit tőled kaptam,

emléke volt egy boldog nyári napnak.

Oly messze hazámtól, óceánon túl,

mentem, szívemre hallgattam józanul.

 

De boldogságból fájdalmas bánat lett,

mert rútul becsapott, mélyen megsebzett.

S bár, az életem alkonyán is még fájt,

de feledni kell, a szívem nem bocsájt.

 

Mennyi gonosz ember van a világon,

kiktől az élet mindenkit megóvjon.

Kik nevetnek más boldogtalanságán,

jaj, mennyi buktató a sorsok útján.

 

De egy újabb nem várt boldog pillanat,

feledtette velem, és én azt hittem,

a bánatom már soha el nem múlhat.

 

Ha csalódtál, te sem emészd majd magad.

A boldogságnak elébe kell menni.

Ne várj, az élet oly hamar elszalad.

 

Szinci•  2019. március 16. 07:23

Valami fáj

Valami fáj

 

Valami nem stimmel itt legbelül,

Mintha mellé verne rég a szívem.

Valami nem stimmel itt legbelül,

Valamiért nagyon fáj a lelkem.

 

Van, hogy magányra vágyik az ember,

Néha napján a csend is meggyógyít.

Bár kedvem hullámzik, mint a tenger,

Megpengetem gitárom húrjait.

 

Menekülnék, ebből a világból,

Ebből a hazugból, s teremtenék

Egy új emberiséget, ahol

Mind szeretve boldogan élhetnénk!

 

2019-03-15

 

Szinci•  2019. március 8. 15:39

Megfestettem álmomat

Évek óta, egyik álmom felzaklatott,

Esetenként volt, mi aludni nem hagyott.

Gondolataimban jártamban- keltemben,

Töprengtem, mi volt, amitől felébredtem.

 

Kicsi voltam, első iskolába jártam,

Alkonyat volt már, s hazafelé ballagtam.

Egy végtelen hosszú út vitt a réten át,

Ahol utamon kísért a hold, ami lát.

 

A rét után egy sötét sűrű erdőben,

Ember szemeinek szinte ijesztően.

Párszáz méterre világított kistanyánk,

Ott lakhattunk másik életemben talán.

 

Már közel értem az erdőhöz, sötét volt,

Szívem a testemben vonatként zakatolt.

Fülemben a félelem, mint a dobpergés,

Ilyen volt a sötét erdőhöz érkezés.

 

Szél mozgatta a fákat, sűrű bokrokat,

Könnyeim eleredt, félelem borzogat.

Egy fácán nagy rikácsolással felröppent,

Keresztezte utamat, testem megrettent.

 

Valami surrant a bokorban előttem,

Talán róka, vagy valaki játszik velem?

Remegő félelem uralkodott rajtam,

Felébredtem rá végre, korán hajnalban.

 

Megfestettem rémálmom a közelmúltban,

Alkotásom az asztalomon bámultam.

Sokáig kutattam, anyámat kérdeztem,

Ilyen nem fordult elő az életemben.

 

Érdekes módon álmom már békén hagyott,

Mivel lefestettem, kissé nyugodt vagyok.

Gondolkodom mért álmodhattam ezt folyton,

Töprengek idő elteltével még a múlton.

 

2019-03-08

Szinci•  2019. február 16. 07:08

Csilla unokámnak születésnapjára

Valamikor régen ő már eldöntötte,

hazáját hűn szolgálja, majd mindörökre.

Éjjelt nappallá téve magolta szegény,

bűnüldözés törvénye egy nagy rémregény.

 

Megvolt hát az öröm, a várnak udvarán,

meneteltek maguk tisztté avatásán.

Mind szép egyforma ruhákban, a végzősök,

s könnyeikkel küszködtek a büszke szülők.

 

Hadnagy lett a lányból, az én unokámból,

rohantak az évek, s ki nőtt a ruhákból.

Ballag, derékig ér már szép barna haja.

egy csillag a vállán babérkoszorúja.

 

Vizsla tekintete mindenhová elér,

határozott lépések, szigorú erény.

Nem ijed meg soha saját árnyékától,

csupán a macskája veszi le lábáról.

 

Ha kedve van épp,előveszi gitárját,

vagy éppen karatéz , elüti unalmát.

Hastáncát is járja, ha éppen akarja,

ha teheti inkább nagyokat aludna.

 

Mindez mellett egyetemi szünetekben,

más divatos szakmáját is megszerezte.

Mondá,több lábon is meg kell állni ma már,

jó példa volt előtte, neki a család.

 

Újabban már "tanítgatja" autóját,

minap is kiszerelte akkumulátorát.

Nem véletlen hiszen soha nem babázott,

inkább rendőrautóval játszadozott.

Szeged 2018-12-15