Totti blogja

Beköszönt lassan az ősz
Sárguló nyári emlékek
Mint táncparketten a párok
Lesznek táncosai a szélnek
Beköszönt lassan az ősz
Jönnek a komorabb napok
Hosszú esős éjszakákra
Hűvös nappalok
És ahogy beköszönt -csendben -
Már a tél üzenetét hozza
A vízben hagyott csónakot
Majd jég ostorozza
Beköszönt lassan az ősz
S bár még minden oly ' eleven
Már az elmúlás zizeg
Reszkető falevelekben
Az öreg platán sem ad már
árnyékot a fényben
A vonat kürt is messzebbre
rikolt az őszi éjben
A hajnal párnája reggel
könnyekben úszva ébred
-talán Anyám ujja simította
arcomat épp meg ... ?!
Az udvaron gesztenyéket
rugdosnak odébb a gyerekek
A kéményekből itt ott
már füstkígyó tekereg
S emlékeim mint
indián délceg, fakó lova
Vágtatnak az alkony
Vöröslő szőnyegén tova
Beköszöntött az ősz
És furcsán szomorú lettem
Ahogy fakuló képed
Idézem
Széljárta
Képzeletemben 

Cigaretta füst mar mélyen

Tüdőmbe

Ahogy koporsók

Hasítanak az

Anyaföldbe

A szobában a csönd

Nyomasztó

Görbíti a hátam

Ott figyel a tarkóm fölött

Mint ujjpercembe a görcs

Költözött

Belém az ős indulat

Nap-nap után utolér

Mint a seb

kifakad

Fullasztó az egyedüllét

Mégis örömet ad

Az idő és a magány

Ketten nagy mesterek

Tanítanak tűrni,

Tűrik tudatlanságom

Hogy papírra vetem

Botcsinálta költő

Ifjúságom

Javát

Papírtömlöcbe zárom

A sorokat

Hogy majd unokáim

Idézzenek versszakokat

Vagy időtlen magányban

Sárguljon a papír

Fiókom mélye lássa szenvedésem

Ott pihenjenek bezárva

Egy méltóbb

Holnapra

 várva

                                                        Újra

Vágyom

Újra,

És múltat idézni

Újra olvasni

Régi verseket

Számba venni

Régi- hamis szerelmeket

Amik elmúltak

Miért értek véget ?!

S ’ a be nem teljesedők

Miért voltak oly szépek ?!

Kár, hogy a könyvjelzőm

A sors könyvében hagytam

És elfeledtem

Melyik polcra raktam

Mert abban olvastam

Mely’ versem a támasz

Amiben ott áll

Minden kérdésre

A válasz

Csitt!

Csitt!

Figyelj rám kicsit

Most ne keltsd fel

A holdat

Látod , kövéren aluszik?!

Neked pislákolgat

Az éj felénél járva

Már a hajnalt várva,

Jól lakott  dús,

Csillag legelőn

Csitt!!

Most térj te is

Nyugovóra

Már a nap is kelni kél

A szürkülő

Hegytetőn

Aludnod kell

kicsit

                           Hajnali közjáték

Ajtóm előtt a néma, sivár hajnal várt reám
Ám élednek  a hangok

megőrít a  robaj

erősödik a városi moraj

a hajnal lassan beszélni kezd

ember, állat útra kel

az éj messze jár

„- jól van na !”

felkeltem már