Totti blogja

Most szedem a sátorfám

elkullogok

csaló vagyok ki mindíg csak hazudott

ki mindíg csak szerelmet keresett

akkor is ha épp az orra elé esett

és mindíg el tudtam bukni

tizenkilencre még egy lapot húzni

romlott vagyok ,

egy önző kéj-kufár

mindíg hajt a vérem

egyre az új után

csaló ember vagyok

a szerelem bolondja

ki mindíg más

sátorfáját

hordja

Gyönyörszőtt Vászon 

Melléd zuhanok

Kéjtől nyirkos a testünk

Vágtattunk váltott vágyakon

Most elernyedünk

A levegő még szerelmet szór

Halkan szerteszét

Elillanó gyönyör percek

Csodálatos szép neszét

Pihegve, sóhajok közt

Megannyi ős-öröm

Ujjaim táncolnak

Bársony bőrödön

Pillantásom Rád teríti

Gyönyörszőtt vásznát

Szórod rám egyre – végre

Szép szemed sugarát

Apró csókokkal cirógatlak

Minden porcikádon

Ahogy dolgos méh időz el

Egy gyönyörű virágon

S’ ajkad akár a méz

Oly’ lágyan becéz …

Hozzád bújok  ,

Neked növekszem

Szobánkat  pihegve

Sóhajjal tölti meg

A szerelem

S’ hogy elfedje

Testünk pünkösdi nászát

Féltőn ránk teríti

Gyönyörszőtt vásznát..

                                               Emlék máglya

Üres a szobám,

Hideg az ágyam

Nem pont ez az, amire vágytam,

Hogy apró emlékképekből pakolva

Rakjalak össze

Egy halomba

Majd begyújtsam

Az egész rakást

Hadd’ melegítse a lakást

És táncoló lángnyelvek közt

Arcodat lássam

Ha hideg a szobám

És üres az ágyam

Cigaretta füst mar mélyen

Tüdőmbe

Ahogy koporsók

Hasítanak az

Anyaföldbe

A szobában a csönd

Nyomasztó

Görbíti a hátam

Ott figyel a tarkóm fölött

Mint ujjpercembe a görcs

Költözött

Belém az ős indulat

Nap-nap után utolér

Mint a seb

kifakad

Fullasztó az egyedüllét

Mégis örömet ad

Az idő és a magány

Ketten nagy mesterek

Tanítanak tűrni,

Tűrik tudatlanságom

Hogy papírra vetem

Botcsinálta költő

Ifjúságom

Javát

Papírtömlöcbe zárom

A sorokat

Hogy majd unokáim

Idézzenek versszakokat

Vagy időtlen magányban

Sárguljon a papír

Fiókom mélye lássa szenvedésem

Ott pihenjenek bezárva

Egy méltóbb

Holnapra

 várva

                                                                     rítus

    A felhők hada

S ’ mi arcukba nevetünk

        Boldogan

A Nap lomha

Nem bújik ki a paplan alól

   - ne tedd hát te se!

-         se én

csak szeretkezzünk

s’ majd az éj peremén

 rítus táncot járva

       evickél

a szél.

Szeretlek kedves

     Most ne félj

Csak

         Szeress!