Totti blogja

Ha leírhatnálak...!

Probállak dallamba szedni 

De nem ismerem

 a legszebb szólamot 

Amivel leírhatnálak 

Ahogy egy fénylő 

csillagot megfesteni

Sincs elég szines  tinta 

De szerelemre lobbani 

Elég egy kis szikra 

Kettőnk közt ,vágyaink 

Finom koccanása 

Egy ütem csak a szívem 

Apró  robbanása

S fájó a pillanat 

 Mikor  úgy rebbenünk szét 

Ahogy rám hagyott 

Csókjaid emlékei 

hevernek,

 köröttem 

szerteszét ...

Utánad az alkony

Még hevesen ver a szívem 

Hallom ritmusát 

Meg- megrázkódik  a lelkem 

Így nyugtatva magát 

Még hallom sóhajod,

Az ágyat ahogy nyikorog 

Magamon érzem kezeid nyomát 

Mindenhol ,bőröd illatát 

Ujjaimban tested húrjait 

Fülembe suttogott szavaid 

Szemed gyönyörtől csillanását 

Szeretkezésünk minden mozdulatát 

Csókod íze ajkamra tapad még 

Ízlelgetem mint édes cseresznyét 

üres párnád mellé hajtom le fejem 

S hagyom az álomnak ,hogy vigyen 

az ablak üvegen pára illan tova

Üres lett nélküled a szoba 

Halk szusszanásom csak 

az alkonyi  csendben 

Messze járunk együtt ,

Hamis képzeletben 

Beköszönt lassan az ősz
Sárguló nyári emlékek
Mint táncparketten a párok
Lesznek táncosai a szélnek
Beköszönt lassan az ősz
Jönnek a komorabb napok
Hosszú esős éjszakákra
Hűvös nappalok
És ahogy beköszönt -csendben -
Már a tél üzenetét hozza
A vízben hagyott csónakot
Majd jég ostorozza
Beköszönt lassan az ősz
S bár még minden oly ' eleven
Már az elmúlás zizeg
Reszkető falevelekben
Az öreg platán sem ad már
árnyékot a fényben
A vonat kürt is messzebbre
rikolt az őszi éjben
A hajnal párnája reggel
könnyekben úszva ébred
-talán Anyám ujja simította
arcomat épp meg ... ?!
Az udvaron gesztenyéket
rugdosnak odébb a gyerekek
A kéményekből itt ott
már füstkígyó tekereg
S emlékeim mint
indián délceg, fakó lova
Vágtatnak az alkony
Vöröslő szőnyegén tova
Beköszöntött az ősz
És furcsán szomorú lettem
Ahogy fakuló képed
Idézem
Széljárta
Képzeletemben