Vidám vers

Ma vidám verset írok, mosolygósat, kedveset,
Színeset, mitől majd ölelni akarsz engemet!

Szívárványszalagon repülnek Hozzád a szavak az égen,

Szállnak,játszanak körötted, és végre csillog a szemed!

Vagy kéz a kézben masíroznak Feléd a mondatok,

Megállnak előtted, és kacagva szótagjaikat csűröd-csavarod.

Vicceseket, hogy nem bírjuk abbahagyni a nevetést...

Boldogan nézem arcod, fénylő homlokodon mint símul a búvetés.

Játsszuk azt, engem csak veled együtt lehet szeretni,

És átölelhetsz, nem is kell búvóhelyet keresni...

Esőben a tengerhullámokon, szemünkbe kapaszkodva evezünk,

Kegyetlenül tajtékzik, s zuhoghat,de mi csak nevetünk, nevetünk.