Pölöskei hangulat

Mindenszentek békessége száll le ma a tóra hozzánk

Hullócsillaggal üzennek nékünk, jól vannak Odaát…

Ránk a tó tükrén, s az égbolton milliom lelkük vigyáz,

Csendben, nyugalommal ölel burkot körénk a holdsugár…

 

Mély némaságban ereszkedik le a sötét árnyakra,

S a színek metszőn fagynak le a víz feletti házakra…

Dermedt méltósággal cipelik apró hullámok tovább,

Ráfestve stégre, csónakra a fenséges látványcsodát…

 

A fény és a sötétség félelem helyett elkápráztat,

Kontrasztjuk inkább lenyűgöz és bizonyosságot áraszt…

Jó veled! Simogat, ahogy őrzöm az álmod idekinn,

Majd ölelésed odabenn, nagy boldogsággal melegít…

 

S lám, a hajnal tejfehér dunnát varázsol ajándékba,

Feledhetetlenül terítve az ébredő tájékra…

A nap pedig méltósággal lebbenti fel ezt a fátylat,

Az ezüst éji képet színezi kedves aranyára…

 

Hálásan köszönöm neked e gyönyörűséges élményt,

Amelyhez foghatót talán még sohasem éltem át még…

Hogy a valóság ilyen kedvesen, szeretőn érintett,

Úgy hiszem, ez éjjelen velünk voltak mind az Égiek…