Meditáció

Páfrányok hajladoznak felém ölelésükhöz érintve karjaim,

Bólogatva intenek levelek résein át a nap sugarai,

Hárfája peng a fényszalagok rezdülésének találkozásain

Felreppennek pillangóléptű zöldek szikrázó, hűs árnyjátékai…

 

Suhogva szállnak fel gondolataim, mint megriadt, ijedt madárraj,

Menedéket kutatva a külvilág kesze-kusza birodalmában,

Míg a lelkem egyre beljebb jár a színek és formák mesés látványban,

Mit messzi, kristálytiszta emlékeimből a bensőm hozott magával…

 

Távoli zuhatag duruzsoló hangja csalogat, vezet utamon,

Hogy üde víztükrébe merülve megmártózzon velem a nyugalom,

Hűs csillogás szivárványt permetez, mellé kitárom boldog sóhajom,

 A vízesés erejéből mit nekem szánt Isten, alatta megkapom…

 

Ráfekszem onnan a tóra, kedves madárdal lebegtet a sodrásban,

Ellazultan hagyom, hogy elragadjon, vigyen virágok otthonába,

Tarka vidámság éled óriás, lapos köveken a napsugárban,

Megpihenve egyik tetején sütkérezek hosszan a ragyogásban…