Meddig?

Lábamon lóbálom gondolatom,

A víz tükrét folyton megzavarom,

Vibrálva táncol a valóságom,

Ritmusát én most nem nagyon bánom.

 

Néha felgyorsít, van úgy, hogy megáll,

Hol kánkánt jár, majd meg tangóra vált,

Élvezem, fröcskölök egy szivárványt,

Beáll a játékba a napsugár.

 

Meddig érzek felettébb örömöt,

Torzzá rúgni a bámuló tükröt?

Meddig kacag ki engem egy új kép,

S válik oly bután nevetségessé?

 

Felállok, zavartan szertenézek,

És majdnem eláll a lélegzetem,

A fenséges, nagy gyönyörűségben,

Minden mélyén ott a rend, az élet.