Termeszet-legkor-elet
Hajnal
Látod? A Nap ébredni látszik.
Elküldte messzire az éjszakát.Szépítkezik csillogó tó vízében,tőle a sötét, messze költözik.Vénuszt még halványan látom,de csak egy apró üveg golyó,Tihanyból víz tükrét csodálom,míly' szépet alkotott a Mindenható!
Nemrég még Holdunkat figyeltem,ahogy fenn az égen ballagott,megnyugvást sugárzott szívemnek,mert minden éj után, jönnek hajnalok!
2017.09.06.
Jégből faragott élet
Tél vége van. Éheznek dolgos méhek,
felélték minden tartalékukat.Fittyet hányva a csont fagyasztó szélnek,reszketve keresnek virágokat.Jégcsapok, lógnak még nagy hidak alatt,cseppen róluk sűrűn víz éltetőn,fák között egy csilingelő szán szalad,csermely rohan fürgén, a hegy felől.
Úgy látom, meglepődtél most ezen,teljes erővel tombol rég a nyár!Méheket sem látni sehol éhesen,hiszen virággal telve a határ.
Dermesztő fagy? Csak szíveket szoríthat!Bennünk nem enged fel soha a jég.Vessünk hát véget, gyilkos indulatnak,szeressük egymást, mint nem olyan rég.
Terítsünk újra egymás lábnyomára,illatos vadvirágból szőnyeget!Emlékezzünk, a boldog ifjúságra,mikor még élt bennünk a szeretet.
2016.07.31.
Harcban állva (Idetartozunk)
Nem mondom többször. Hát jól figyeljetek!
Nem háborút, csak takarítást hirdetek.
Álljatok egymás mellé, ti gerincesek,
hiszen jelenetek, jövőtök csak így lehet.
Vírusok, csúszómászók, férgek, rettegjetek!
Oly sok kárt okoztatok, tovább nem tűrhetek.
Előkészítőnek osonjon előre pár kisegér,
bizonyítsák be, a csapatmunka mennyit ér.
Nyomukban anakondák hada csendben kússzon,
erejével minden rosszat, mi ellenáll, összezúzzon.
Nyomukban járjon szarvasok, őzek bősz sora,
hátvédként óvja őket tigrisek, farkasok csapata.
Most hozzátok szólok, fenséges sasok!
Légi fedezet nélkül semmi nem vagyok.
Ügyeljetek az égből minden rosszra,
csapjatok le rögtön minden gonoszra!
Ha már elmúlt minden fenyegetés, ellenállás, veszély,
megmutathatod, emberszabású értelmed mennyit ér?!
Talán akkor, ha vége minden küzdelemnek,
rájössz, te leszel az, ki mindent újra kezdhet.
Elherdáltad sajnos bizalmát e szép világnak.
Tehetsz még, hiszen birtokában vagy a tudásnak,
sok rosszat tettél. Többet nem hibázhatsz!
Légy hát Te megmentője e csodás Planétának!
Nem a miénk e Föld, csak élünk rajta
Mi történt ezzel a szép világgal?
Nézze a felvételt ki nem hiszi!
Hófehér ruhát öltött a Tátra,
hegycsúcsainkat, vastag hó fedi.
Pedig a naptár áprilist mutat,
mégis fagy pusztít el szinte mindent.
Hőfok keményen nulla fok alatt,
az ember, kérdőre vonja Istent!
Az Égnek ura, szét tárja kezét,
síratja művét, semmit nem tehet!
Ember! Tanuld meg végre a leckét,
természet többé nem lesz már veled!
Szippants csak bele a bűzös légbe!
Te tetted ilyenné Föld légkörét!
Mérges gázok marják ki szemedet,
káros esők áztatják mezejét.
Meddig rontod még atmoszféráját?
Már nem sok időt jósolok neked!
Ne pusztítsd flóráját, faunáját,
mert megunja és végleg eltemet!
Nem késő! Gondolj utódaidra!
E bolygót, tisztán add vissza nekik!
Meglásd akkor lesz élhető újra,
mert hiszem ők, talán megbecsülik!
2016.04.27.
Hajnal
Menekült a Vénusz, hajnalban kelet felől,
érezte nincs esélye, hiába fut a fény elől.
Egy csillag sugarától, nincs ki menekülhet,
apró bolygó fénye, ki csak virradatkor élhet.
Egy földnyi égitest, melyet csak hajnalban láthatsz,
de elhalványul, meghajol, naprendszerünk urának.
Szépségéhez nem találsz, semmit foghatót,
csalóka fény, természetében nem lelhetsz csábítót!
Légkör mi nyomja izzó földjét, összeroppantana,
ha érintenéd felszínét, többé nem térhetnél haza.
Úgy csábít csalfa fénye, mint szirén a tengerészt,
ne vágyj soha forró csókjára, jobb ha észre térsz!
Ha egyszer mégis hajnaltájt, kelet felé néz szemed,
tiszta ég alatt, ha felhő sincsen, élményt ad neked.
De jól vigyázz Napunknak fénye, követi gyorsan őt,
mint hős lovag, ki vágyja már, az elérhetetlen nőt!
2016.10.28.