Termeszet-legkor-elet

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. december 21. 20:44

Hóhányó

Megjött végre,
bár kissé megkésve,
elmúlt, a karácsonyi tavasz.
Így bent a szobában,
kinti tájat nézve,
bezárva nem lelek vigaszt.
Belegondolok,
talán már mától,
én leszek az,
ki havat lapátol?
Nem fognak rábeszélni!
Minden hiába.
Dobálja el az,
aki ledobálta!

2014.12.28.

9 hozzászólás

JohanAlexander• 2017. november 12. 08:41

23. óra 59. perc

Ti néktek írom,

kik naivan azt hiszik,

hogy jön még tavasz,

a tél majd eltűnik.

Nézitek de nem látjátok,

megfáradt, dühös napunkat.

Még nem érzékelitek?

Nem kaphattok jobbat!

Nem is sejtitek?

Reményünk régen elveszett!

Hiszen kiléptetek a faunából,

már vagytok; "emberek"!

Nem tisztelitek a flórát,

mi oxigént adott,

csak harácsolás miatt

várjátok a holnapot!

Nem kell hogy like-old

véleményemet!

Pedig hidd el én is,

együtt pusztulok veled.

Félek vén vagyok,

tenni nincs időm!

Hangom gyenge lett,

kiáltani sincs erőm!

De még ott vagy Te,

ki ezért tenni tud.

A természetben meglelheted

saját kapud.

Közös az érdek.

Bátran belépsz e rajta!?

Vagy mi leszünk majd,

az-az átkozott fajta,

kinek meg adatott,

volt is rá esélye,

hogy világa légkörét,

óvja, megvédje.

Ki nem figyel,

vagy közömbösen elszalassza,

rászabadul Istenének,

Földjének haragja.

Nem marad elme,

mely később papírra vesse.

Csillagporrá válik,

eltűnik végleg

a végtelenbe!

2015.02.17.

10 hozzászólás

Gondolatok

JohanAlexander• 2017. október 1. 19:35

Egy csermely útja

Játék a, színekkel

Sejtelmes, kékben tündöklő hegyek,
hófedte, viaszfehér csúcsáról indultam én.
Vöröslő gránitot faragtam,
áttörtem zöldellő fenyvesek,
barna tölgyek hatalmas erdején.

Ezüstben csillogó pisztrángok cikáztak,
sodrommal' dacolva, sárgán fénylő
kövek között,
az aranyló Nap éltető fénye
vizemben visszatükrözött'.
Hol szivárvány minden színében
tündököl virág, egy tisztáson suhantam át,
magammal csábítottam, lilán virító levendula,
sárguló kikirics csodás illatát.

Hegynek aljára érve, magával húzott
homoktól szürkülő folyó,
századokon át, e tájon énekelt;
sárga és fekete rigó.
Kalandos utamon, sok csodát láttam én.
Mélykék tengert megláttam,
s utam itt véget ér.

2016.05.02.