Termeszet-legkor-elet

JohanAlexander•  2017. december 21. 20:44

Hóhányó

 

Megjött végre, 
bár kissé megkésve,
elmúlt, a karácsonyi tavasz.
Így bent a szobában, 
kinti tájat nézve,
bezárva nem lelek vigaszt.
Belegondolok, 
talán már mától,
én leszek az,
ki havat lapátol?
Nem fognak rábeszélni! 
Minden hiába.
Dobálja el az, 
aki ledobálta!

2014.12.28.

JohanAlexander•  2017. november 12. 08:41

23. óra 59. perc


Ti néktek írom,

kik naivan azt hiszik,

hogy jön még tavasz,

a tél majd eltűnik.


Nézitek de nem látjátok,

megfáradt, dühös napunkat.

Még nem érzékelitek?

Nem kaphattok jobbat!

Nem is sejtitek?

Reményünk régen elveszett!

Hiszen kiléptetek a faunából,

már vagytok; "emberek"!


Nem tisztelitek a flórát,

mi oxigént adott,

csak harácsolás miatt

várjátok a holnapot!

Nem kell hogy like-old

véleményemet!

Pedig hidd el én is,

együtt pusztulok veled.


Félek vén vagyok,

tenni nincs időm!

Hangom gyenge lett,

kiáltani sincs erőm!

De még ott vagy Te,

ki ezért tenni tud.

A természetben meglelheted

saját kapud.


Közös az érdek.

Bátran belépsz e rajta!?

Vagy mi leszünk majd,

az-az átkozott fajta,

kinek meg adatott,

volt is rá esélye,

hogy világa légkörét,

óvja, megvédje.


Ki nem figyel,

vagy közömbösen elszalassza,

rászabadul Istenének,

Földjének haragja.

Nem marad elme,

mely később papírra vesse.

Csillagporrá válik,

eltűnik végleg

a végtelenbe!


2015.02.17.

JohanAlexander•  2017. október 1. 19:35

Egy csermely útja

Játék a, színekkel

Sejtelmes, kékben tündöklő hegyek,
hófedte, viaszfehér csúcsáról indultam én.
Vöröslő gránitot faragtam, 
áttörtem zöldellő fenyvesek, 
barna tölgyek hatalmas erdején.

Ezüstben csillogó pisztrángok cikáztak,
sodrommal' dacolva, sárgán fénylő
kövek között,
az aranyló Nap éltető fénye
vizemben visszatükrözött'.
Hol szivárvány minden színében
tündököl virág, egy tisztáson suhantam át,
magammal csábítottam, lilán virító levendula,
sárguló kikirics csodás illatát.

Hegynek aljára érve, magával húzott
homoktól szürkülő folyó,
századokon át, e tájon énekelt;
sárga és fekete rigó.
Kalandos utamon, sok csodát láttam én.
Mélykék tengert megláttam,
s utam itt véget ér.

2016.05.02.

JohanAlexander•  2017. szeptember 27. 10:58

Aranyhal

Megfogtam őt hajnalban

a fűzfák alatt,

arany-vörös színben

csillant meg rajt' a fény.

Boldogan raktam volna,

üres szákomba,

ám elgondolkoztam,

nem túl nagy méretén.

Rakhattam volna,

horgász szabályok szerint,

szívem adott néki,

még egy kevés esélyt.

Engedtem vissza,

hűsítő tó vízébe,

cserébe nem kértem

vagyont, pénzt;

csak reményt!!


2016.04.24.

JohanAlexander•  2017. szeptember 19. 16:35

Balaton

Ha szeretnél nagyon sok szépet látni,
szakíts erre a tájra, kevés időt!
Nem kell hatalmas vagyont sem rá szánni,
csak akaratot és egy kevés erőt.

A déli parton, homokos part vár rád,
szabad strandokon hűsítheted magad,
vagy horgászhatsz nádasba nyúló stégen,
próbáld csak ki. Lélegzeted elakad!

Netán mulatni vágyik úri kedved?
Arra is keríthetsz meglásd még időt!
Ősi vulkán lankáit ha meglátod,
nemes borából meríthetsz majd erőt.

Tihanyban két tornyú apátság vár rád.
Kiáltasz? Hallod, hogy hangod visszajő.
Éjféltájt Holdunkat visszatükrözi,
rejtélyesen, siófoki kikötő.

Ha egyszer láttad már a Magyar tengert?
Nem tudod elfeledni, nem is fogod!
Kitörölhetetlenül él szívedben,
egész életedben, látni akarod!

2016.05.23.