Termeszet-legkor-elet

Nem mondom többször. Hát jól figyeljetek!
Nem háborút, csak takarítást hirdetek.
Álljatok egymás mellé, ti gerincesek,
hiszen jelenetek, jövőtök csak így lehet.

Vírusok, csúszómászók, férgek, rettegjetek!
Oly sok kárt okoztatok, tovább nem tűrhetek.
Előkészítőnek osonjon előre pár kisegér,
bizonyítsák be, a csapatmunka mennyit ér.

Nyomukban anakondák hada csendben kússzon,
erejével minden rosszat, mi ellenáll, összezúzzon.
Nyomukban járjon szarvasok, őzek bősz sora,
hátvédként óvja őket tigrisek, farkasok csapata.

Most hozzátok szólok, fenséges sasok!
Légi fedezet nélkül semmi nem vagyok.
Ügyeljetek az égből minden rosszra,
csapjatok le rögtön minden gonoszra!

Ha már elmúlt minden fenyegetés, ellenállás, veszély,
megmutathatod, emberszabású értelmed mennyit ér?!
Talán akkor, ha vége minden küzdelemnek,
rájössz, te leszel az, ki mindent újra kezdhet.

Elherdáltad sajnos bizalmát e szép világnak.
Tehetsz még, hiszen birtokában vagy a tudásnak,
sok rosszat tettél. Többet nem hibázhatsz!
Légy hát Te megmentője e csodás Planétának!

Menekült a Vénusz, hajnalban kelet felől,
érezte nincs esélye, hiába fut a fény elől.
Egy csillag sugarától, nincs ki menekülhet,
apró bolygó fénye, ki csak virradatkor élhet.

Egy földnyi égitest, melyet csak hajnalban láthatsz,
de elhalványul, meghajol, naprendszerünk urának.
Szépségéhez nem találsz, semmit foghatót,
csalóka fény, természetében nem lelhetsz csábítót!

Légkör mi nyomja izzó földjét, összeroppantana,
ha érintenéd felszínét, többé nem térhetnél haza.
Úgy csábít csalfa fénye, mint szirén a tengerészt,
ne vágyj soha forró csókjára, jobb ha észre térsz!

Ha egyszer mégis hajnaltájt, kelet felé néz szemed,
tiszta ég alatt, ha felhő sincsen, élményt ad neked.
De jól vigyázz Napunknak fénye, követi gyorsan őt,
mint hős lovag, ki vágyja már, az elérhetetlen nőt!

2016.10.28.

Látom az erdőt, s benne a fákat,
szótlan figyelnek, ellent nem állnak.
Óvják a légkört, kapj még levegőt,
hogy létezhessünk, adnak még időt!

Nézem a fecskét, föld felett suhan,
a dolgát végzi, önként, boldogan.
Sárfészkén, éhes fióka várja,
ügyet sem vet, e komisz világra.

Napfény az égen, szivárványt játszik!
Zord viharfelhő, esővé válik.
Fák lombjain rügyet fakasztanak,
segítenek; virágok nyíljanak.

Szép természet, te éltető erő, 
engedd, hogy arra legyen még idő,
helyrehozzuk mit elrontottunk rég.
Csodáját tartsa meg a messzeség!

Láthassunk erdőt, s színes virágot,
cikázzanak még a fecske párok,
s ha majd a felhőn szivárvány játszik,
legyen egy rés, hol ég kékje látszik.

2017.04.20.