Sima blogja

Sima•  2016. február 15. 21:15

Giccs

Karcsú vázában érkeztek. Színesek, vidámak. Gyenge kecses száruk miatt,

a jácint illatba borult sarki virágüzlet portálján, a kirakat közeli sarokba,  védettebb helyre kerültek, csak a fejük látszott ki. Szépen, lassan, minden nap egy két szállal kevesebben voltak. Az utolsó 3 szál, gondoltam az enyém lesz.


Leemelte kopottas vadász zöld kalapját, ahogy belépett az üzletbe. Nagy szürke télikabátot és barna kockás sálat hordott. Köszönés közben, dús, ápolt, ősz haját hátrasimította.

- Rózsikám! Ha majd leakciózza tegyen félre egy szálat!

- Ervin bácsi! Nem felejtettem el, ahogy mindig! Viszont látásra!

- Akkor 2 szálat vinnék el, maradjon meg az utolsó az Úrnak.

- Tessék várni, feldíszítem egy kicsit.

Fürgén mozogtak az ujjai. Rózsaszín szalaggal piros papír szivecskéket kötött rá. Arannyal ráírva: I love you. Amilyen fürge volt az ujja, ugyan olyan fürge a nyelve is.

- 80 körül van a kisöreg. Nincs már senkije. 10 éve özvegy. Azt mesélik:  A felesége hamvait, egy Zsolnay urnában, otthon tartja, egy stíl polcon, hófehér kikeményített csipketerítőn. A napi programja, hogy elsétál a boltig. Elbeszélget az eladókkal, időjárásról, a napi politikáról. A barna Marikának udvarolni is szokott. Minden ünnepre vesz egy szál virágot. Gondolom a feleségének. Úgy is kidobnám, odaadom inkább harmadáron. Sokat olvas. Történelmi könyveket bújja állandóan. Mindig elmondja, hogy mit. Nem nagyon tudok hozzászólni, ezért inkább hallgatom. Az ebédet is úgy hordják neki. A szomszéd szokott hozzá bekopogni, hogy minden rendben van-e, kell-e valami. Mindig szól a lemezjátszó. Nagy lemezgyűjteménye van. Be vannak katalogizálva. Karácsonyra mindig azt veszek neki ajándékba.


Azt mondják giccses és nem a miénk a Valentin nap. Nálam egy térben, békében elfér a holland frézia, a kínai papír szívecske, a délszláv mohácsi kereplő, a velencei festett álarc, és egy román tálcáról tűnik el a fánk, a békebeli disznótoros hájas kifli, az isler, rózsaszín marcipán-szívvel a közepén, miközben az osztrák Kék Duna keringő és az amerikai love song egyveleg szól. Giccses és nem magyar? Lehet. Csak ünnep legyen és az ünnep legyen színes.

Sima•  2016. január 10. 22:04

cím nélkül

nincsenek szálak

mik elszakíthatók

már meg sem kell élned

csak nézned, mint egy filmet

megtervezett remény

mint fáról a levél

egyenként lehull

Sima•  2015. december 17. 23:01

Piros és arany

Ma nincs vers a lelkemben. Sem szeretet, sem gyűlölet. Csend van. Végtelen piros és arany csend. Piros organza és az organzában arany csík. Tapinthatatlan, inkább szürke, mint fekete éj, még titkolja az újjászületett fényt.  Még vigyázza, féltőn óvja, még eltakarja a világ elől kisdedét. A csengettyű véletlenül felszakadt apró sóhaja alig hallható. S Ki tudja, megzavar valamit, gyorsan vissza is bújik a tűlevelek közé.

Nem lesz újévi fogadalmam, volt elég. Volt elég, születésből és halálból,  anyagi és erkölcsi válságból. Ma nincs célom, fogyókúráról, vagy környezet tudatosságról, egzotikus utazásokról. Csak a csöndemet óvom. A piros organzát és az organzából azt az arany csíkot. 

Sima•  2015. december 17. 22:44

Mackófej

Mikor hazaértem, az ablak mellett a sarokban megbújva találtam. Építkezés miatt, a kis parasztházat lebontották, az udvarból minden növényt kivágtak. Felszántották, és úgy 3 év múlva be is költöztek az új házba. Innen kaptuk. Kicsi volt, törékeny és nagyon árva. Másnap a munkából hazafelé az ABC előtt, kis asztalkán láttam meg az ezüst, mackófejet formázó gömböt.  Fehér szalagot is vettem hozzá. A szoba közepén, mellé kuporogva pattogatott kukorica fűzért fűztem és hosszas bíbelődés után, a fehér masnival rákötöttem a mackófejet. 1988-ban hozzám 20.-án jött a "jézuska". Nem szisszentem fel, mikor a gyerekek egyedül díszíthették fel a fát és természetesen a mackófej tört el legelőször, mert gondolatban, azóta is, mindig ugyan azt a kis fácskát díszítem. A mackófejre lassan kötöm a masnit, hosszasan igazgatom, miközben pattogatott kukorica illata száll a konyha felől.

Sima•  2015. december 17. 22:19

Reggel

Advent les be, a fagy lehelte, csipkés ablakon. Csókja nyomán kinyílott jégvirágokon szűrődik, a pislákoló gyertyát gyújtott, fagyal szagú reggel. Otthonossá feküdt ágy vájata, nyújtóztatja az elmúlt éjszaka nyugalmát. A lépcsőre hófelhő telepszik. Bámészan várja, mikor ejtheti le terhét. Fűzfa ágán olvad az első hópihe. Napfényt dúdol, földbölcsőjében ringó kikeletnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom