Sima blogja

Egyszer régen, mikor még kicsik voltak a gyerekek, kaptunk egy formás, csinos tököt. Olyan lámpásnak való formájút. Bevallom: vonzott, hogy kifaragjam.  Ahogy ott faragtam, azt vettem észre, hogy a gyerekeim a magokat egyenként zsírpapírra rendezgetik. Beszélgettek. Mire megtelt a konyha illattal, a gyerekeim világnézete egy nyitott könyv lett. Fölforgattuk az egész házat, az összes gyertyát, mécsest, amit csak találtunk mind meggyújtottuk. Előkerült a társasjáték is. A tökmag is elfogyott. Csak egy csészényivel raktam félre a másnapi sütőtök krémleveshez.

Nem voltak ott, se kelták, se amerikaik, se magyarok. Nem volt se sátánizmus, se kereszténység. Csak mi voltunk, és a sok-sok mécses, és némi rendetlenség :)