Roszka.7475 blogja

Virágok virága             

Tavasszal rügyeznek a fák,

Bújik ki a hó alól az első hóvirág.

Ezernyi sugarát, ontja a nap fényesen,

A kis hóvirág egyenesen áll délcegen.

Április végén tombol a napfény,

Gyöngyvirág, virágzik az erdő szélén.

Nyújtózkodva melegednek,

Örülnek az áprilisi bolondos szélnek.

Májusi aranyeső, aranysárga,

Mosolyog a napsugárra.

Huncutul magasodik felfelé,

Kacsingat az éltető nap felé.

A mezei virágok, pompázatos látványa,

Pipacs, gólyahír, búzavirág,

Magyarország  legszebb csodája.

A dáma napraforgó forgolódik,

A napfénynek egyet- egyet kacsint.

Ezernyi csodálatos rózsa,

Fehér, sárga, narancsos,

Nyílni kezd az a csoda ott.

Illatuk mámor, felleg,

Vérvörös rózsa szerelem jelleg.

Sok ezernyi  illatozó virág,

Üres lenne nélkülük a világ.

Kertek, mezők, ajándéka,

A virág természeti csoda.

Kimondatlan Szavak

Hallom hangomat,

Kimondatlan szavakat.

Hallom gondolatom,

Ki se mondom gondom.

Néma  szavakban.

Hallom amit írok,

Lelkemben picit sírok.

Hallom hangomat,

Kimondatlan szavakat.

     Csillagom-Csillagom

Kezdtem a szikla alatt,

Csillagom lassan haladt.

Néztem a csillagos égre.

Akartam álmomat kezemmel,

Valóságban , minden erővel.

Csak mentem nem nézve hátra.

Hiába magas a Tátra.

Menetelek csak bátran,

Csillagokat a szikláról lássam.

Világítanak szerető emberek.

Ne állj meg, ne állj meg.

Utamat  megtalálva,

Mesék csodás világába.

Akarattal,akartam.

Csillagokon jártam.

Az idõ

Az idő pillanatokból áll,

Értékes akár egy drágakő,

Minden perc egy lélegzet,

Hát gyorsan élvezzed.

Lélegzet az idővel,

Korod látszik.

Mely mint a sivatag homokja,

Végtelenül játszik.

Az idő  nagyon szalad,

Ráncokat nyomokat hagyva,

A korunkat látszatja,

Bölcsességet mutatva.

Bölcsességet az idő ráncain haladva,

Mint őszbe boruló hajszálaink mutatja.

Nincs idő szomorúan élni,keseregve,

Percek évek szaladnak peregve- peregve.

Szerzők :Aurora Amelia Joplin & M.Roszka

         Kezed a Kezemben

Fiatal kezem ölelte,

Szerető szívedet,

 Őszülő szálak játszanak

Kezembe visszavágynak

Évek ránca látszik,

Puha kezedbe vágyik.

Kezem vissza ölel,

A halál  oly  közel

Baba kezed végig vezet,

Életemen szeretgetett,

Fiatalon,mohón ölel.

Idősödve közeleg az óra,

Kezem kezedbe hajtva.

Az idő kezemben s kezedben,

Át az ölelő rengetegben,

Már öregen ,siváran betegen,

Kezed ölelem kezemben.

Dobog ölelő szívemben.