Roszka.7475 blogja

      REMÉNYVESZTETT IDŐK

"Ősz" borítja fáradt arcod,

Mikor szűnik meg majd belső harcod.

Mikor tudsz majd szíveddel szeretni?

Mikor fogsz  a   sötét árnyékodból kilépni

Talán soha már, a múltad egyszersmmind körbe zár....

Részese voltál a múltnak és jelennek

Átatad összes tudásod gyermekeidnek

Vigye tovább" emlékeidet "a kosza szél

Vajon az élet mennyit is ér?

       ÉltetőN

Az elevenen sétáló,

szemed előtt egy pókháló

Kis izgő- mozgó ,csoda lények

Fenséges ez a természet

Aprónépek sokasága

szállnak virágról- virágra

Szebbnél szebb illatozó virág

Kacéran  hívogatva  a napsugarát

Lefekszem a zöld fűben

Máris a szaladgáló felhőkbe merültem

Mily csoda kép....

Az ég felettem gyöngyörű kék

Friss szellő mossa arcom

Megbékél itt a belső harcom

Ezernyi kint a látnivaló

Mesterien fonó Pók áll ott

Rengeteg szín,amit látok

Mesebeli eme állapot

Elfáradva az éltetőn

Szendergek a LEVEGŐN

KELLEMES SZOMBATOT KIVÁNOK MINDENKINEK!!😊😊

                  LELKEM RABJA

Csendesen kuporogva

Némaságba burkolodzva

Csendes társam a magány

Kiabálnék egyszer talán

Fájdalmam gödre kiáltana

De be van nagyon mélyre zárva

Hiába szól, sikoltana...

A lelkem félelmetes fogja

Mint egy billincs csak szorít és szorít

Az elmém már gondolatban nagyokat sikit 

A bátorság uralja testem

Talán egyszer ez lesz a vesztem

Ha fájdalmaimtól megszabadulhatnék

Szabadon repülhetnék,mint a lepkék

Végre kiszabadulna lelkem fogja

Nem lenne ennyi fájdalmam soha

            Hömpölyögve Kering " Ő"

Hömbölyögve Kering "Ő"

"Te" szél te ostoba ,

levegő és felhők ura.