Seeman Blog

Amikor a bank szorít,
akkor az ember vonyít.

2013.04.28

Az alkotó gépét beindítja,
és a sok-sok alkatrészből álló
burkolat nélküli robot beindul.
Kattogás és füst.
A gép tényleg elindul.
A fogaskerekek forognak,
és minden rendeltetés
szerűen működik.

Az alkotó pihen.

2013.04.12

Próza szerű akármi, vagy csak valami. Egészséggel olvassátok!

(Csak natúran. Hát én ezt valahogy így gondoltam.)


ELŐSZÓ: Csak annyi, hogy ez most nem is vers, prózai műnek nem tudom tekinteni, de ha tetszett nektek, akkor még jobban "kiadom" magam-magamat. Jó szórakozást! Ja, és vannak olyan szavak, amelyek szánt szándékkal lettek úgy írva ahogy. Na még egyszer akkor: Jó szórakozást!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szavakat kimondani kellene és elereszteni mindent amit a szavak fogva tartanak. Ki kéne dobni, hányni, elzavarni, kitaszítani mindazt mi mára már felesleges. S ki nem gondol rám, én sem gondolok rá. Túl sokat feccölök már dolgokba, fölöslegesen, kíméletlen. Fárasztó dolog ám a butaság után futni boldogsággal és nagy energiákkal. (A drága energiavámpír.) Ne félj, a tanépületben nem csak ő az egyetlen, aki ilyen. ( Ahova járok, arról beszélek. Előre mondom azt is, hogy nem mindegyik ilyen, ahogy írom, tehát előre mondom: Tisztelet a kivételnek!) Bár a tanépületben sok jóra ne számítsál: ego emberek járnak oda. Eltelve és megtelve. Az ego, az értékek, a trend, a tömeg. Ne hidd, ez nem kritikus tömeg. Némely embert ha az értelem meglátja, már el is tűnik. (Eltűnt, ne keresd.) Erkölcsi nullák hömpölyögnek, és nagy embernek mondják magukat. A márka, meg a kínai. (Ez az egész hely számomra már inkább cirill betűs mint hogy nem kínai.) Jobbágy lelkületűek. "Ó én szegény vagyok. Munkát alig kapok, s ha van egy kis pénz is, már nincs is." Irányíthatók és megfoghatók. Csak érts a manipuláláshoz. (Én nem értek hozzá annyira.) Amúgy meg néha nagyon sötétnek gondolom azt a helyet. Olyannyira, hogy ha éjjel látót húznál, akkor sem látnál semmit. Tudod, mondtam: Az értelem menekül. S tudod ki a kedvenc majmom itt? Van egy kopasz, magas, kondis fickó. Fasza gyereknek vallja magát. Semmit se tud, ő is jobbágy, izom van, de ész? Áh! Meglátja az értelem és rohamosan elkezd menekülni a képe láttán. Verseimbe bele szeretne kötni, de eddig csak azt tudtam meglátni, hogy mennyire nyomorult. Na jól van, hagyjuk ezt a feketeség komédiát. ( Már ha tudod, ha ez az. )

Mindennek meg van az eleje és a vége. Valahogy mindig véget érnek a dolgok ugye bár. S oh, az emberi szív, mikor kétségeket hív, és a felfelé ívből lesz a lefele ív: a csalódás, az érzelmi szakadások, fájdalmak. Pláne, mikor rájövök és mondogatom hogy " De jól jártam hogy nem jöttem vele össze!" Aha, aha, na ez bukó. Miért is? Az érzelemnek parancsolni lehet? Valamikor. És ha nem? Akkor nem. Na itt nem lehet. Én színtisztán egy idióta vagyok, ha szerelmes vagyok. Egyszer voltam, és nem voltam. A pláne az, ez a " látásra szerelem", hogy maximum csak az alak az amibe bele lehet zúgni ( és ezzel le is lehet a nagy fekete mélységbe esni, mert ha turbózod magad a semmire, akkor úgy jársz mint én. ) Totál megvagy kettyenve, be vagy "szerelmesedve", és a többi, és a többi...

Ezt akarom magamban lezárni, hogy már rég vége van. Ez már készen van: álle cum pákk. Slussz. El kéne hagyni ezt az egészet és más dolgokkal kell(-kéne) foglalkozzak. Az irány meg van, de a lépés nincs. (Na és én dumálok az érzelmekről, meg az emberségről...) Nemrég írtam egy verset, hogy én ó de mennyire nagy ember vagyok. Rohanni is akartam vele kipublikálni hogy " mekkora fasza gyerek vagyok ". Szerencsére marad a füzetemben. ( Az egomat a sloziba dobtam. Bocs.)

Mert mikor rájövök, hogy én messze vagyok az ember szótól, és maximum az emberszerűhöz van közöm. Érzelmeim által cselekedtem, mikor össze kívánkoztam volna jönni a "hölggyel". (Khm, khm. Ilyenkor mindig félre nyelek valamiért.) Rá nyomultam mint az oroszok  Berlinre 45-ben. Meg is lett az eredménye. Tanultam az esetből. ( Ja, azt hogy nem az orosz tank szerepét kéne játszani a rózsaszín felhők között. )

Na erről is ennyit. Kicsit még a nőt is sajnálom, át is tudom érezni, milyen lehettem.... (Kínos, de mindent bevall az ember, ha rájött hogy egy nagy hülye volt.)( Mellesleg, barom is.) Tart tőlem rendesen. ( Nem "fényezem" magam tovább, végén még rám se mernek majd nézni az emberek.)

Ami voltam, az voltam, ami vagyok, vagyok, hogy mi leszek? Na az egy jó kérdés. Kösz hogy elolvastál, és további szép estét. Ha túl sok volt ez magamból, nyugodtan mondjad meg, vissza fogom magam legközelebb.

Bye

Pécsvárad - Zengő - Óbánya, patak - Komló, Zobákpuszta

- A vörös almára, és a narancsra nincs vevő. Ki kell vágni őket.

- No de kertész úr: Ön dolgozik vagy politizál?

2012.10.15